Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
(Csend, farkasszemet néznek.) SZALÁZS Szóval ezért jöttél. VERZU Is-is. (Be akarja kapcsolni a telefont, meghökken, hogy be van. Rándít egyet a vállán.) A te dolgod Szalázs! SZALÁZS Van még? VERZU Ühüm. Fülest kaptam. Lásd, hogy az ördög nem alszik soha. Mindig kibújik az a szeg ... SZALÁZS (remegő hang, türelmetlen) Beszélj! VERZU Egész megyénk papjai félreve- retik a harangokat... lerombolás előtt — az utolsó misén. (Döbbent szünet.) SZALÁZS (fehér lesz) Micsoda? VERZU Itt a röplap... piros tintával. (Előveszi.) Piros, mint a vér. (Gúny.) SZALÁZS (remegő hangon, mintha csak a szemüvegét nem lelné) Olvasd fel! VERZU (olvassa) Verjétek félre a harangokat minden faluban még egyszer és utoljára. (Igyekszik minél szárazabban előadni.) Itt elpusztítanak több anyanyelvet és kultúrát. Minden vallást s a műemlékeket. Nem elég, hogy nincs jelenünk s jövőnk, még múltunkat is elrabolják tőlünk. Verjétek félre a harangokat, hátha meghallja és átveszi a világ! Szóljon minden rádióban, minden tévében, telefonban az utolsó harangszó! Kérjük a világ minden templomát s a hívőket, tiltakozván verjék félre harangjaikat! Tegyék ezt Hunyadi János emlékére is, aki e térségben megvédte a pogánytól az európai keresztény kultúrát! Most és mindörökké! Ámen! (Mély csend, Szalázs majdnem félájul- tan székére omlik.) SZALÁZS Fasiszták, Aljas újfasiszták! (Szünet. Más hang. Felugrik) A harangokkal fogjuk kezdeni. Nem a lerombolással, a harangokkal. El kell venni tőlük. Meg kell fenyegetni a harangozókat! VERZU Majd lelnek önkénteseket! (Szkepszis.) SZALÁZS (mint aki nem hallja) Én magam ellenőrzőm, én magam megyek oda, és jössz te is ... (Kis szünet.) VERZU El tudod képzelni, ha ezt minden ország rádióiban hallják... El tudod képzelni, mi lesz... Az éterben mindenütt ... (Borzadtan bámulnak maguk elé; ebbe a csendbe toppan be szinte diadalmasan Kati, kezében egy másik képpel. Mintha azt mondaná: végre megtaláltam! E képen a főtitkár még fiatalabb. Nem néznek rá. „Kínos.” ö is csak áll hát, bámul, sejti, valami vészes dolog történt. Tartja kezében a képet.) (Függöny) MÁSODIK FELVONÁS Timpárék falusi háza. Némileg árulkodó városi jegyekkel. Kettősség. Például: olcsó, „modern” csillár, de: lelógó szalag-légyfogó, házi készítésű. Baloldalt tornácrész látszik, néhány falépcső. Ide az út a kapu felől vezet; vagyis a tornác a ház nem látható homlokzati oldalán halad végig, mégpedig hasra fektetett E-alakban. A nézőtérről az állandóan nyitott ajtajú nagyszobát látjuk. Szemben bejárat (a tornácról), jobb oldalt is ajtó — a ház többi helyiségei felé. Utóbbit néha behúzzák maguk mögött, máskor nyitva hagyják. Márcsak a léghuzat okán is. Oldalról kert, fák, a háttérből kék ég, hegyvonulat sejtenek elő. E díszlet természetesen — szünetbeli újraszerkesztéssel — az előző felvonás párttitkári irodájából is kialakítható, mint ahogy a harmadik felvonás fatemploma is. Ám talán még kézenfekvőbb, ha „háromarcú” díszletet terveznek, amelyet az új helyszínek szerint megforgatnak. A nagyszoba közepén tárt fedelű, testes faláda, faragott és festett virág-díszekkel. A költözködés légköre. Az asztalon néhány — falról leszedett — fénykép, csupor, varrottas stb. Bejön Ilona balról (a tornác-részbe), kezében lókantár. Tartásos, még mindig szép asszony, aki valamikor gyönyörű lehetett. A kert felől halk nyerítés hali- szik. Megáll, visszanéz. ILONA Szegény, göthös lovacskám, milyen ártatlanul legelsz, milyen gyanútlanul. (El a tornác nem látható része felé. Balról Oltyán hangja.) OLTYÁN Ilona lelkem! (megjelenik) Hona! (Eltűnik, szemben belép) Hol vagytok? (Az asszony jobbról bejön. Kezében vasaló, be akarja pakolni.) 601