Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
ILONA Oltyán bácsi! Épp maga hiányzott! (Zsémbelése családias, látszik: alapjában kedveli az öreget. Más hang. Felfelé bök) Hiába csinál mostmár régimódi légyfogót nekem! (Kis csend.) OLTYÁN öreg Mihucz templomának vége. (Piszkos zsebkendőjével megtörli homlokát.) Most a ti reformátusotok jő. Máj’ meg az ortodox. (Távolabbra int.) ILONA (megáll a rakosgatásban) Nem a görögkeletivel kezdték? Aurélnak a megyénél ... azt mondták. (Homlokát ráncolja.) OLTYÁN Ászt? Hászen az ide messzebb van. Hát akkor hogy-hogy? ILONA (felrántja vállát) Hogy nehezebben lehessen kitalálni. Így nem mondhatja senki, hogy a reformátuson, meg a szászokon kezdik. Egyenlőség van! Sőt velünk még kivételeznek is! (Keserű, majdnem öldöklő a gúny.) OLTYÁN Aggy egy csepp vizet! (Székre rogyott, az asszony kilép.) ILONA (kintről) Ezért jött? OLTYÁN Nem is vízér. Az urad hun van? ILONA A tiszteletesnél. Megagitálja, hogy ami kell az kell. Szalázsnak megígérte, elvégre kiengedték... az elvtársak. (Rakosgat.) Ügy bántak vele, mintha valami múltbeli ejtőernyős volna, a tavalyi égből: kém, diverzáns! (Gúny.) Milyen hirtelen megbocsátottak neki! Hát hálásnak kell lenni, hiába igazunk van! Valamit valamiért, ez ennek a rendje. (Kis csend.) OLTYÁN Csakhogy nem ők eresztették ki. (Diadallal emeli ujját.) ILONA (megáll) Miket beszél? OLTYÁN Szalázs nem a maga feje után engedte ki.ILONA Tán felsőbb utasításra!? OLTYÁN Alsóbb utasításra! De felejesd el; ne szójj szám! Jó ebbe a melegbe egy kis savanyú. (Tölt magának.) Nem árt, ha tuggyátok: Szalázs ránkijesztett, nehogy az urad megszimatojja, hogy nem űk engedték ki. ILONA Egy kukkot se értek! OLTYÁN Mit nem? Nehogy megtuggya az urad, mennyire szereti űt ebbe a hét faluba a lakosság, meg a papok. Még a fejib'e menne a dicsőség! ILONA Szeretik? Tán kiálltak mellette? Hallgattak, mint a csuka! OLTYÁN (feláll) Hallgattunk? Hát akkor tudd meg, hogy ebbül a hét faluból mink negyven emberek írtuk alá ászt a kérvényt! Ne fáraggy, majd én tőtök. (Az asszony nem moccant. Az öreg tölt magának.) ILONA Miféle kérvény? (Az öreg iszik. Máris tölt.) OLTYÁN Hogy kiengeggyék Timpár Aurélt! A papok keszték el az aláírást. Én is ott vótam. A pópám delegált. Na csattogott is ott a letológép! (Mintha a gyerek egészségére is inna.) A legkis- sebb onokámra! ILONA Épp a pópája, mi? Aki a nagyfőnök születésnapjára azért imádkozott, hogy száz évig éljen! OLTYÁN Én is imádkoztam, hogy a kecském ne dögöjjön meg, oszt megdöglött! Nem hallgat meg a Jóisten mindenféle imáccságot! Na szóval ez az eggyik amér gyüttem! Súgd meg az uradnak: hadd tuggya meg, hogy mi jártunk az ű érdekében nem más. Tuggya hát ki mellé kell állni, ha a part szakad! (Kis csend. Az asszony rámered.) ILONA Azért nagy gyalázatosak maguk is! OLTYÁN így ne beszélj! ILONA Megint ki akarják tekertetni az Aurél nyakát! OLTYÁN Hogy mink? Nem filsz isten- tül? ILONA De senki mástól. (Maga elé.) Ki van ez számítva. Ha a papok védik meg, lebukik az elvtársak előtt, merthogy embert barátjáról... ha meg az elvtársak védik — nem bíznak benne többé a papok, még tán a falu se. Az ördög csapdája ez! Én többé egyik oldalra se engedem! Innen még elmegyünk és kész! Kész! OLTYÁN Na én csak ezér gyüttem, hogy megmongyam ... ILONA (közbevág) Nem fogom megmondani neki, hogy maguknak köszönheti! OLTYÁN A te dógod, Ilon. (Megbántottan biccent, kimegy.) ILONA (utána) Nem fogom megmondani! Űjra el akarják hurcoltatni, újra! (Lecsap egy varrottast. Apró csend, Eszter libben be jobbról, nyárias, könnyű ruhában: városi szabvány szerint készült. Mutatós leány, még süldőkori szelességgel. Kezében farmernadrágos nagy baba. 002
