Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
SZALÁZS (rájuk bámul) Milyen jól megértik most egymást! Most nem mondják a rabbinak, hogy ők feszítették meg Krisztust! Vagy az ortodoxnak most mért nem mondják: ti görögkeletiek, szakadá- rok vagytok, bizánciak, pravoszlávok! Most persze összefognak, mi? MIHUCZ Mi nem voltunk fasiszták, sose mondtunk ilyet. SZALÁZS Majd én megmondom, mi volt maga, Mihucz! Köpenyegforgató! Az volt, Mihucz Kálmán! MIHUCZ (elsápad) A titkár úr talán megmagyarázná lelkésztársaim előtt... SZALÁZS Majd magyarázkodni fogok! De ha kíváncsiak rá: Mihucz plébános görögkatolikusból lett egykor katolikus. MIHUCZ Magyar görögkatolikusból, hisz magyar vagyok, uram. SZALÁZS (gúny) A nevét is könnyen megváltoztathatná, eléggé az állam nyelvén hangzik. MIHUCZ Azt a néhány esztendőt még leélem a nevemmel, uram. SZALÁZS Sose tudjuk, hogy meddig élünk! Nem bizony! Hát minden jót, és felejtsék el azt a koszos falut! Provincia! (Megvetés.) WEISS A feledés az unokák dolga, ha ők is úgy akarják. Az öregeké az emlékezés. OLTYÁN Hát a vénember meg az öreg falu mér nem élhet? Annak nincs jussa hozzá? SZALÁZS Oltyán! Hallgasson! Szegényember létére összeadja magát a papokkal! Bezzeg valamikor acsargott ellenük! OLTYÁN És most a pópánkat képviselem, elvtárs. (Öntudat.) SZALÁZS A hülyeségeit képviseli! ösz- szeáll a magyar nacionalistákkal! Akik gyűlölik a másik, a nagyobb nemzetet... és magát is, vén bolond! MIHUCZ Mi nem akartuk és nem akarjuk lerombolni a görögkeleti templomokat, uram. SZALÁZS Megtennék, ha erejük lenne hozzá! De itt maguk urak nem lesznek soha többé! Hiába mertek most idejönni, amit eddig sohase csináltak! WEISS Elég baj az, uram. Nem segítettünk önmagunkon, csak azt vártuk, hogy a Jó Isten segítsen és hű testvéreink... SZALÁZS A testvéreik ott távol! De nem ők — itt mi adtunk munkát! CSÉCSEY Minket az egyházunk, a híveink tartanak el, uram. (Méltóság.) SZALÁZS És az állam! De magával még beszédem lesz mindjárt! (A többiekhez.) Hiába bíznak abban, hogy vannak nehézségeink. Nincs miben reménykedniük! Ha kell az egész világgal szembeszállunk! Szembe! OLTYÁN Nem lesz az sok, elvtárs? ... (Kibukik belőle). SZALÁZS Pimaszkodik? Kifelé! (Szinte kipenderíti. Megáll lihegve). Önök is. (Megbánja az önözést) Maguk is elmehetnek! És gondolkozzanak, de ne sokáig! És még egy: amiről itt szó volt, szigorúan közöttünk maradjon. A Timpár ügye szintén. Ne szóljanak néki erről a gyalázatos kérelemről! Megtiltom, értik? MIHUCZ Dehát miért? SZALÁZS (kis szünet) Mert megijedne, hogy kommunista létére a klérus védelmére szorult! (Gúny.) S egy ijedt párttitkár pedig már nem lesz olyan megértő magukkal! Világos? (Kis csend.) WEISS Világos, uram. (Lehajtják fejüket.) SZALÁZS A legjobbakat. És békét! Mert az közös ügyünk. (Azok indulnak.) A tiszteletes úr még itt marad! (Kimennek, kivéve Csécseyt. Kis csend. Hallgatják a távolodó lépteket. Ajtócsa- pódásokat. Mintha egy labirintusrendszerből vonulnának ki.) CSÉCSEY Miért tartott itt engem, nékem ez kellemetlen, a társaimnak hogyan magyarázom meg? SZALÁZS A fiát nemrég kiengedtük. CSÉCSEY (rábámul) Tessék? SZALÁZS Ahogy hallotta. Nem hiszi? Katica elvtársnő! (Kati benéz.) Mutassa azt a szabadulócédulát. (Kati becsukja az ajtót.) ön egészen más helyzetben van, mint ők, tiszteletes! CSÉCSEY Mennyiben uram? (Eléggé tartózkodó.) (Kati behozza a papírt, kimegy. Szalázs átnyújtja. A pap megnézi.) Ezért vagyok más helyzetben? SZALÁZS Nem is örvend neki? CSÉCSEY (szeme könnyes lesz) Nagyon hálás vagyok, uram. Szegény, egyetlen gyermekem, egyszer már meghurcolták ... SZALÁZS Mi az, hogy meghurcolták? Tán alaptalanul? 596
