Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
műemlékeket! A kultúrát... a magyart, a szászt, a szerbet... Hogy mi üljünk a helyükbe, mintha ők sose lettek volna ... Azt mondják, hogy történelmi tökéletes gyilkosságot akartok, ami nem hágy nyomot! (Kis csend.) SZALÁZS Ellenséges propaganda! Magyar náci propaganda! Irredenta bandák! TIMPÁR Az egész világ irredenta volna. Mind akik tiltakoznak . .. (Csend, az rábámul.) SZALÁZS Visszaküldjelek Verzuhoz? (Csikorog.) TIMPÁR (kiszakad belőle.) Ne! (Kis csend.) SZALÁZS (lecsöndesül) Megvert? (Mustrálja.) TIMPÁR Rosszabb. SZALÁZS Micsoda? TIMPÁR A mellettem lévő cellában ... a pap fiát verték. SZALÁZS Őt is kiszabadítottam, már otthon eszi a jó hideg paszulylevest. (Gyermekded kedély.) (Kis csend.) TIMPÁR Mostmár én kihez tartozom? Kihez? SZALÁZS Hozzánk, Aurél, hozzánk! TIMPÁR Verzu elvtárshoz is? SZALÁZS (kis szünet után) Egyelőre, Timpár. Majd egyszer csak eldőlnek a dolgok. Addig várni kell, várni. Végrehajtani bármit. Azzal is időt nyerünk, te bolond. (Szinte gyöngéd.) Mért szeretlek én téged? Tényleg, miért? Talán mert egy a szülőföldünk, mert együtt húztuk az igát... egyszerre lettünk párttagok? Ugyan már! Sok ilyen volt... mégse szeretem őket. Valamiért mégis szeretlek. Na, mars haza és végezd a dolgod, ahogy a Nagy Könyv írja! (Mintha egy hosszú folyosón sok közeledő ember léptei hallatszanának. Szalázs feszült lesz.) (Besiet Kati.) KATI Szalázs elvtárs, a küldöttség ... elmegy az utolsó buszuk ... SZALÁZS (szinte ijedten, nyers) Később! (Kati idegesen kimegy.) Hát sikert! Erre menj ki, és ne felejtsd el: csak miben- nünk bízhatsz! (Terelgeti a jobboldali ajtó felé.) Várj csak... tudod-e, hogy a kiszabadulásodat már egy hete eldöntöttem ... Csak Verzu szarakodott... Ezt se felejtsd el, Timpár! TIMPÁR Köszönöm .. . SZALÁZS Ne nekünk köszönd. A szükségnek, Timpár. Annak, hogy szükségünk van rád és minden ilyen kommunistára, amilyen te vagy! Kérj autót, hogy minél előbb hazaérj! Mondd meg, hogy az én utasításomra. (Végleg kitereli, becsukja az ajtót, leroskad, maga elé bámul, felugrik a szemben lévő ajtón kikiált.) Jöhetnek a papok! (Maga elé.) Átkozott Verzu. Már senkiben sem bízhatok meg ... bogarat tesztek a fülembe valamennyien ... (Kopogtatnak.) Tessék! (Bejönnek libasorban: Csécsey, Mihucz, Mahler, Weiss és Oltyán. Némán meghajolnak. Kis csend.) CSÉCSEY (ősz halántékú, eléggé testes ember; torkát köszörüli.) SZALÁZS Halljam! CSÉCSEY (elővesz egy nagyobb borítékot) Tisztelt első titkár úr. Egy kérelemmel jöttünk ... (Elhallgat.) SZALÁZS Menjünk, tárgyaljuk meg! (Indulna a jobb oldali terem felé, de mint akinek eszébe jut valami, megáll.) Maradjunk csak itt. Nem kell ahhoz se asztal, se szék! Halljam! CSÉCSEY Hét falu hívői s nem hívői írták alá. Reformátusok, katolikusok, görögkeletiek, evangélikusok, mózeshitű- ek... Románok, magyarok, szászok, zsidók, szerbek, szlovákok ... SZALÁZS Sejtem, miről van szó! De szél ellen nem lehet pisilni! CSÉCSEY (rekedtesen, míg a többiek rezdületlen arccal állnak) Tisztelettel ebben a kérelemben másról van szó ... SZALÁZS Másról? Miről? (Pislog.) CSÉCSEY Kérjük, helyezzék szabadlábra Timpár Aurélt... SZALÁZS (meghökkenés) A párttitkárt? CSÉCSEY (bólint) Derék, igazán bölcs ember... SZALÁZS (kiabálva) Hogy jönnek maguk ehhez? Maholnap a központi bizottságot is maguk akarják megválasztani! Vagy Timpár talán nem ateista? MAHLER (alacsony, mozgékony ember) Az uram, de mi véle tíz éve a legjobb viszonyban... (Kis csend.) (Hirtelen.) SZALÁZS Ravaszkodnak, hogy az apparátusban is emberük legyen! Mahler rabbi! Hát maga meg mit keres közöttük? (Mintha csak most vette volna észre.) Szép kis szövetség! Lesz gondom ma593
