Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
gukra! Oltyán! Parasztember létére maga is velük jött! Oltyán, magát kérdeztem! OLTYÁN (barázdált arcú, öntudatos, energikus öreg) Hát csak kellett egy paraszt is. Meg a mi pópánk s a szerb pópa a másik faluból pispekünkhöz van híva. Hogy a pispek megnyugtassa ükét. Na aszonta Dumitru pópa nekem, meg Sztánovics Sztyeván, hogy gyüjjek én, mert hogy én nemcsak hívő, de hajdan templomszóga is vótam, harangozó, míg bírtam még a lépcsőt, harangot s kötelet. SZALÁZS És maga rabbi? Maga városi, a zsinagóga itt van, nem falun! MAHLER Az egyik régi temetőnk a hegyekben van uram. Évek óta tüskés dróttal van bekerítve. SZALÁZS Na és? De ez temető, másféle haláltábor! Amikor Hitler az élőket kerítette körül, bezzeg nem ugráltak olyan sokan! MAHLER (nyel egyet) Nem tudjuk, mi lesz a temető sorsa, uram. SZALÁZS Tán történelmi protekciót akar? Az a világ elmúlt! MAHLER Nem protekciót, csak jogot. SZALÁZS Izraeltől, rabbi, Izraeltől! MAHLER Kérek én, ha engedik, uram. SZALÁZS Ettől az országtól kapnak kenyeret, és tessék! Alig van néhány híve, rabbi, kinek prédikál? MAHLER Én akár egynek is, uram. Ahol a pap mellett csak egyetlen hívő áll, ott már ketten imádkoznak, a harmadik maga az Ür, aki meghallgat minket, és azt mondja nékünk: Ti pedig, ha ketten vagytok, már igen sokan vagytok. (Kis szünet.) Először is Timpár Aurél ügyében jöttünk.l.. MIHUCZ Azután a temetők és templomok ügyében... SZALÁZS (máris kitör) Bezzeg 1848-ban nem sírtak a harangokért, amikor székely Gábor Áron ágyút csinált a rézből! Bezzeg akkor nem! CSÉCSEY Akkor is sírtak, uram, de az másféle sírás volt. SZALÁZS Persze, akkor magyar szabadságharc volt, a németek ellen ... maguk ellen, Weiss úr! WEISS Az osztrák császár ellen harcoltak, uram. SZALÁZS Vegyék úgy, hogy most is 48 van! (Cinikus.) (Kis csend.) MAHLER Ha megengedi uram, elmondok egy történetet az életemből. Én rabbi vagyok, így szent szokásunk szerint a feleségemnek, amikor hozzám jött, le kellett vágatnia a haját, jelezvén: a világi hiúság ördöge nem táncol többé hajfürtjein — élete csakis istené lesz immár ... Tán az önök apácái is így cselekszenek ... SZALÁZS örvendhetett is neki az asz- szonyka, mi? (Kedélyes gúny.) MAHLER (kurtán) Nem, nem örvendett. Azt mondta nékem: Ármin, hogy van az, hogy a fasiszták is levágatták a lányok, asszonyok haját és a vallásunk is ezt kívánja tőlünk... És csendesen sírdo- gált. De más a kényszer sírása és másak az önkéntes áldozat könnyei, uram. Más volt az a harang és megint más ez mostan és itten ... (Kis szünet.) SZALÁZS (rábámul) Szóval a Timpár ügyében jöttek?! Akkor pedig meg kell mondanom (sétál), hogy a községi párttitkár szabadlábra helyezése dolgában már egy hete döntöttünk uraim! Timpár Aurél már a falujában van! Otthon! Meg lehet nézni! (Csend.) Erre maguk felesleges akciókba kezdenek, hogy hátráltassák a programot! Húzzák az időt! Ahelyett, hogy megmondanák a híveiknek, hogy a fejlődés kéri így, a béke! Miért nem mondják nekik, hogy egészséges házakban fognak lakni és sokkal szebb, modernebb templomokban imádkozni! MIHUCZ A régi templomok emlékeznek, az újak felejtenek, uram. A falunak jó memóriája van, a város pedig mindent elfelejt. SZALÁZS Annál jobb! Akkor még a maga régi viselt dolgait is elfelejti, Mihucz plébános úr! Hiába reménykedik maga a lengyel pápában, hogy magának mindent szabad ... Hiába! MIHUCZ A temetőnket tegnap szántották fel... SZALÁZS Lesz nagyobb — városi temető! MIHUCZ S holnap a templom következik. Ezért jöttem... A templomunkhoz ragaszkodunk, uram. OLTYÁN De a házakbul se akarnak ki- kőtözni, aszongyák, még a gólya is a régi fészkire száll, pedig hát az oktalan madárállat ügyi. SZALÁZS Oltyán! Bezzeg, amikor 47594
