Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
tarn... A vadászfegyvered add le a mi- licistának. Meg kell azt lelni! (Kimegy. Kis csend.) SZALÁZS Megint nem fértél a bőrödben, Timpár! Megint a lassúbb változást akartad, mint akkor. Időt hagysz az ellenségnek — ez volt a vád! Most is ezt akarod? TIMPÁR Nem kell nektek a régi kommunista. SZALÁZS Szerencsétlen! Én mi vagyok? Ott trógeroltál te is malter mellett. Én hoztalak fel a megyéhez, s amikor hibáztál, meg a szocdem múltad is hibádzott én intéztem el, hogy legalább községi párttitkár lehess! Hát most már abban a koszos faluban is kiviselted magad! TIMPÁR Épp fordítva. Engem ott szeretnek. SZALÁZS Egy kanál vízben mind megfojtana. Timpár, én most kiengedtelek Verzu által, de utoljára figyelmeztetlek: ha nekem ez a faluprogram nem megy a legnagyobb rendben, én leveszem a kezem rólad most és mindörökre! Érted? TIMPÁR (kis csend után) Értem. (Hirtelen) A konjunktúrák lovagjai kellenek nektek. A karrieristák, akik tetszelegnek, hogy ők még bűntelenek! De épp most készül a bűnük! Most készül! (Szinte ré- veteg.) Már eltervezték számukra a bűnt, amit nem elkövetni, de végrehajtani kell! Hogy ők se lehessenek tiszták. A fiatalabbak se — soha. SZILÁZS Véghelyzet van, Timpár! TIMPÁR Én csináltam a véghelyzetet?! (Csendesen.) Engem ezek meg fognak ölni. SZALÁZS Ha eddig nem nyúztak meg. (Hirtelen.) Kik? TIMPÁR Az én hét falum. SZALÁZS Mért ölnének meg? TIMPÁR Azzal nyugtattam őket, hogy csak a legrosszabb házakat rombolják le. A szebbeket meghagyják. És minden, ami műemlék: a templom és a temető marad ... Elhitték. Nekem elhitték. Mert eddig egyszer sem hazudtam nekik. Egyszer se, Szalázs elvtárs! SZALÁZS De büszke vagy rá! (Hirtelen.) Most majd hazudni fogsz. Hogy élhess. TIMPÁR (maga elé). Előbb még kételkedtek. Azt kérdezték: ha a távoli vidéken minden halálraszánt falut lerombolnak, minket vajon miért kímélnek meg? Mi lesz ennek az ára? SZALÁZS És te ... mit mondtál nekik? TIMPÁR Ami igaz: erre több a műemlék, amiről a világ is tud. A világ pedig tiltakozik, s ez nem lesz jó nekünk. Óriási az erkölcsi felelősség, Szalázs! SZALÁZS Szarok a világra! (kedély) Te vén sztálinista! (Düh) Itt mi élünk, mi, nem a világ! TIMPÁR S ők elhitték nekem. De most, most meg fognak ölni. (konokul, komoran, semmi pánik.) SZALÁZS Nahát ilyeneket védtél?! Akik csak a saját vidékükkel törődnek? Akik beleegyeztek volna, hogy másutt leromboljanak mindent, csak az övék maradjon meg. Ilyeneket! TIMPÁR Nem tudom én már, hogy mit és kit védenék. (Maga elé.) Már eltervezték számunkra a bűnt. SZALÁZS Bezzeg, a román falvakkal nem törődnek ugye? Pedig ott kezdtük, hogy ne járhasson a szájuk... Jó példával járunk elöl! Megmutatjuk, hogy a programtól egy centit se térünk el! Minket nem lehet megfélemlíteni! (Hirtelen.) Mért nem magyarázod meg nékik, hogy nem a falu, hanem a város az ország jövője! Miért? TIMPÁR Mikor az egész világ zölderdőben akar élni... (Bólogat.) SZALÁZS (mint aki nem hallotta) Mondd meg nekik, de mondd meg, hogy kell a szántóföld, a falvak helye, hogy legyen mit zabálni! Ordítsd a fülükbe: nagy úr a Kell! A Muszáj! TIMPÁR Kell. A változás látszata, a gyors, lázas munka látszata — az kell. Valakiknek. Hogy hivatkozhassanak rá: ők a megoldást keresik... (önpusztító irónia) SZALÁZS Fogd be a szád! A föld kell — a föld! TIMPÁR Ennyi föld s ráadásul hegyi föld tán megold majd mindent? Az egyik öreg azt mondta: föld eddig is volt elég, csak az nem, aki jól művelje meg... SZALÁZS Nem érdekelnek a vén agya- lágyultjaid, Timpár! Vagy te állsz az élükre, vagy utánuk kullogsz! TIMPÁR Mivel vezessem őket? Mivel?! SZALÁZS Neveld meg őket, hogy higy- gyenek! TIMPÁR Azt mondják, ürügy az egész. SZALÁZS Miféle ürügy? TIMPÁR A falurendezés ürügy, hogy lerombolhassák a templomokat, temetőt, 592
