Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
SZALÁZS Na hát, ezért nem fogadtam én eddig a papok küldöttségét. Ezért halogatom! Tegnap este óta itt kinn a parkban ücsörögnek, itt is háltak, mintha a hajnali buszt várnák, semmi több. Ha te a kérelmükre engeded ki Timpárt — oda a tekintély! Alsó nyomásra történt! Márpedig nékünk még a látszatát is el kell kerülni, hogy bármi alsó vagy pláne külső nyomásra történt! Mert akkor hol a függetlenségünk... Hát nem érted? VERZU Ki mondta, hogy a kérelmükre én kiengedem? SZALÁZS Én! Mert éppen most nem haragíthatjuk magunkra az összes falvakat! A papságot se... ők is aláírták! VERZU Ezért engedtetted ki velem a református pap fiát is? SZALÁZS Azt akarom, az apja hálás legyen! VERZU (gúny) Majd segítenek neked, hogy a saját templomaikat lerombolhassuk! (Metsző.) SZALÁZS Ha ők azt mondják a népnek: majd lesz új, szebb templom — megnyugszanak. Ezért kell most a papokkal jóba lenni. Ezért eresztettem ki a szász evangélikus papot is! Ne kavarják a szart! Ha be vannak zárva, csak jobban kavarják! VERZU Elektromos harangot ígérsz nékik, mi? Egyelőre fedél legyen a fejük felett! (Ingerült.) Kiengedtem három napja a szász papot. Kiengedtem ma hajnalban a református pap fiát, még őt is! SZALÁZS Tán azt akartad volna, hogy mártírként szobrot kapjanak! VERZU Hol?! SZALÁZS Hol? Párizsban, Londonban, Pesten, akárhol! Ereszd ki Timpárt Ver- zu! VERZU (gyilkos irónia) Jó, a papokat kiengedtem. De Timpárért külföldön nem tiltakozna senki! Szobrot se kapna London városában! Ő a mienk. Kommunista. Az volt s az is marad, hát épp ezért nem fogom kiengedni! A mi szennyesünket a mi házunkban mossuk és sulykoljuk, Szalázs! SZALÁZS De nem éjszaka, kötéllel s puskaporral, csak mert megígérte, hogy a műemlékek megmaradnak. (Legyint.) Az ígéret szép szó, de nem mindig igaz. VERZU (makacsul) Nem fogom kiengedni ! SZALÁZS Lázadást akarszt? (Kis szünet.) Ereszd ki Timpárt, de máris. (Csend.) VERZU S ha mégse? SZALÁZS Ha baj lesz, Verzu, azt mondják ott fönn: nem tudtunk úrrá lenni a helyzeten. Hogy idáig engedtük fajulni a dolgot. Még azt is amit ők ott fent nem tudtak vagy nem akartak megoldani, vagy amit ez az egész szakramentum nem tudott megoldani, még azt is a nyakunkba varrhatják majd. (Hirtelen a gépiratra bök.) Nézd meg ezt! Géppel írták ... sokszorosították. Nincsen kinyomtatva. Miért? Minél kevesebb hivatalos nyoma legyen! És miért kapjuk a legtöbb utasítást éppen telefonon? Papír helyett? (Kis csend.) Bűnbak akarsz lenni, Verzu? Az ostor mindig a lentieken csattan, nem a vezérkaron .. . nem az eszmén! A háborúkban nem az istent vádolta a nép, mégcsak nem is a saját egyházát, hanem a papjait... ezt már megtanulhattad volna. Tán Marxot fogják vádolni vagy Lenint, akikből élnek!? És élünk mi is. Sose a halott klasszikusokat — minket élőket vádolnak majd mindig és mindennel, Verzu elvtárs! Ezt jól vésd eszedbe! VERZU (fakó hangon) Csak azt ne kérdezd, hogy mégis mért csináljuk ezt az egészet Szalázs. SZALÁZS Miért? Visz, sodor tovább a mozgalom. Akár tehetetlenül is. Visz magával tovább az apparátus. Ki tudja meddig? Sodornak, mint régebb a cigarettában a dohányszálakat. Így van ez, ha nem is akarnánk, de mi akarjuk, érted? Nékünk más úton babér nem teremhet! Akkor hát óvjuk a mieinket! Mert fogyatkozunk, legyengülünk! (Csend.) VERZU (rekedten) Jó. Elengedem. De nem árt, ha meghallgatod az ő véleményét is. (Kinyitja az ajtót.) Gyere, te Különvélemény! (Bejön Timpár egy őrrel, akinek egyenruhájáról nem lehet következtetni az államra, amelyet szolgál. Verzu int, az őr visszalép.) TIMPÁR (sovány, komorarcú, fáradt ember) Megkérném Verzu elvtársat, velem így ne beszéljen. SZALÁZS Elmehetsz, Verzu elvtárs. VERZU Timpár, ne felejtsd, amit mond591
