Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
birtok? (körülmutat, térképen, tájon, mindenen.) A birtokos?! Ilyen? SZALÁZS Megöllek. KATI Én szeretem a te nemzetedet! Mihály! Szeretem! SZALÁZS: Az erőset, a többséget szereted! (Csikorog.) KATI (mint aki elereszti a füle mellett) Ez az élet jobban tetszik, mint az a másik. Ez úgy tapaszt, mint méz a darazsat. SZALÁZS (gyilkos gúny) Vagy mint a légyfogó, igaz? KATI Gyűlölöm az enyéimet. Mert ilyen helyzetbe hoztak! Élhetetlenek! Én kislánykoromban is egy szomszédfalusi fiút szerettem . . . pedig volt nálunk is elég . . . udvarlóm is három ... SZALÁZS Olvasni akarok! Még három szerencsétlen oldalam van hátra! (.4 gépiratra.) KATI Nem akarok kisebbségi lenni a Kárpátok tövében. Soha többé. (Ezt mélyről, őszintén. Csend.) SZALÁZS (meglágyul, kétkedőn) Hozzám akarsz tartozni? Hozzám? KATI Igen. Minek kínlódni, ha előbb- utóbb mindenkinek ez lesz a sorsa. Nem erre születtem. Egész ember akarok lenni, nem nyomorék. Az erős többségnek akarok gyermeket szülni! Szabadon választok, jogomban álll! Mért bűn az, ha egy leendő anya a gyermekei jövőjére gondol? Ha boldognak és erősnek akarja tudni őket, miért? Nem ez a természetes?! (Kis csend. Eltávolodik, a képre mutat.) Mit mondott Lenin? A nemzetek egyszer úgyis el fognak tűnni. És erre már most készülni kell. SZALÁZS (ideges lesz) Lenin sokfélét mondott! Azt is, hogy Trianon imperialista béke volt. Meg nemzeti önrendelkezés kell, az elszakadás joga, miegymás. Sípot adott a magyar nácik, az irredenta ganajok, a fasiszták, s újfasiszták szájába. Persze ő ezt nem akarta, ő még nem tudhatta, mi lesz mindebből, de mi már tudjuk! Nekünk már tudni kell. Igenis: a reakció nagyon gyakran bújik a Lenin-idézetek álarca mögé! (Gúny). De még a halála után megbukott Sztálint is felhasználják, ha a nemzetiségekről beszélnek! KATI (némi gúny, amit a másik — indulatában — nem vesz észre) Akkor tán levegyem? (A képre.) SZALÁZS (hökkent) Bolond vagy! Már egyedül ő maradt... Kire hivatkozzunk, ha ő is lekerül... Mit szólna a munkás, a paraszt... meg a megrontott ultrabalos értelmiség! Micsoda ötleteid vannak! (Megtörli homlokát.) KATI (a képet nézve) Épp olyan ő, mint te, aki a megyék élén majdnem az utolsó munkás-párttitkár vagy ... te még kőműves voltál... S csak utána képezted magad. Ügy kellesz te is nekik, akárcsak ő. Legyen kire hivatkozni. De nekem épp így kellesz! A kockázattal együtt! SZALÁZS (mint akinek legtitkoltabb gondolataira világítottak) Bolondokat beszélsz! Felejtsd el! (Hirtelen.) Hanem ez tényleg olyan, mint egy fantom-kép! KATI Máris kicserélem! SZALÁZS Hát van más is? (Majdnem csodálkozva.) KATI (a jó gazdaasszony büszke hangján) Neked titkárnőd van, Mihály! (Kisiet jobbra.) SZALÁZS (utána elégtétellel) Mint egy jó gazdasszony ... pont olyan... (Cseng a telefon, felveszi.) Verzu? Mi van? Át- küldted a szabadulócédula másolatát? Helyes! A tiszteletes úr majd hálás lesz érte. Szerbusz. (Leteszi. Máris cseng. Felveszi.) Hogy-hogy a porta? A küldöttség? Mondtam, hogy várjanak! (Lecsapja.) Már a porta is ... Katica, hát már a portás is velem akar beszélni! (Jön Kati a nyitva hagyott ajtón át a képpel, amelynek a hátq, látszik.) KATI Nem lehetek két helyen egyszerre. (Más hang.) Mért engeditek ki ezt az újfasisztát?! SZALÁZS Hallgatództál ? KATI (a nyitott ajtóra.) Hallottam, ha nem is akartam. (Becsukja.) SZALÁZS Mondtam, az ilyesmikbe ne szólj bele! KATI Ne szóljak? Tudod, mit mondott ez a bandita? SZALÁZS Te — honnan ismered? KATI Hát nem egyfalusiak vagyunk?! Mikor legutóbb apáméknál jártam, megkért vegyük fel a kocsiba, mert meg akar itt nézni egy filmet. Egy franciát. Előre tudta, miről szól: az ellenállók a háború után levágták a lányok, asszonyok haját, akik összeszűrték a levet a fasiszta megszállókkal! Akik az ágyban kollaboráltak! — így a képembe mondta. 587
