Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)

SZALÄZS (szinte bambán) Na és? KATI (gyűlölettel) Hát nem érted? Nem érted a célzást? (Kis csend.) SZALÁZS (elneveti magát, de nem tel­jes meggyőződéssel) Tudod, hol lennék én, ha minden ilyen sanda célzást ma­gamra vettem volna! Rémeket látsz, Ka­tica! Különben is, ha valóban neked szánja, azt hiszed, meg merte volna mon­dani?! KATI Nem ismered! Amióta megjárta a börtönt, ez mindenre képes! SZALÁZS Épp fordítva: az ilyenek mind meglágyulnak, ha egyszer kikerülnek! KATI Ez éppenséggel, hogy megvadult! SZALÁZS (összevonja szemöldökét) Honnan ismered te ilyen jól ezt a pa­sast?! KATI Honnan-honnan? Mondom, hogy majdnem tőszomszédok voltunk. No itt a kép! (Megfordítja: ezen ha lehet, a fő­titkár még fiatalabb.) SZALÁZS (nem túl jókedvűen elneveti magát) Örült kislány vagy te, Katica! Ez a tabló-képe ... KATI (felrántja vállát) Ö is érettségi­zett. Hát nem? (Visszaviszi. Kintről.) Nem szebb, ha örökké fiatal? SZALÁZS (a képre néz a falon, de el­kapja tekintetét) Realistának kell len­nünk. Azt az arcunkat mutatni, ami ép­pen van. (Félig maga elé. Kati jön) Te tényleg őszinte vagy hozzám? (Vállát megfogja ...) KATI (kipenderedik) Én nem szeretem a gyengéket. Azért jöttem el hazulról is. SZALÁZS Vajon? KATI Káderezel? Mindent tudsz rólam! SZALÁZS Nem is olyan biztos. KATI Apám gyenge ember volt. Hagy­ta, hogy megverjék. SZALÁZS: Kicsodák? KATI A parasztok. Nem akartak belép­ni a közös gazdaságba. Anyám mesélte. Azt ordítozták, hogy megint a kakastol­las csendőr, meg a volt vasgárdisták akarják őket kényszeríteni, mint régen! Apám azt kiabálta, hogy ő már kommu­nista, ami igaz is volt, mert közben be­lépett. Ez a Timpár szedte ki a kezük­ből. Apám azóta lehajtott fejjel jár, én pedig gyűlölt ember lánya lettem egy kis faluban ... azért jöttem a gyárba ... Onnan pedig te hoztál ide ... SZALÁZS (megvonja vállát) Volt érett­ségid, hát lehetett. (Cseng a telefon, Kati — szemben — ki­szalad.) KATI Igen! (Szalázshoz.) Hadari! Az ál­lami gazdaság gépparkjának a vezetője. Azt mondja, nagyon fontos. Hírek a fa­luból! Jöhet! (Kikulcsolja az ajtót. Foly­tatja) Gyűlölték mint kakastollast és gyűlölték mint kommunistát. SZALÁZS Ne félj a gyűlölettől! KATI De félek! SZALÁZS Minket szeretnek, Katica. Csakhogy minden családban van torzsal­kodás. De mégis látják mekkora utat tet­tünk meg a fejlődésben! KATI Mégis gyűlölnek, de nem baj. Fé­lek, de vállalom. És győzni fogok a te oldaladon. (Kopogtatnak.) SZALÁZS (mint aki nem hallotta) Ha gyűlölet, ha lúd — legyen kövér, igaz? KATI Igaz! (Czúnyos kíméletlenül.) A királyt is gyűlölték, a királyné mégis ki­bírta valahogy, mert királyné lehetett. (Egymásra merednek. Ismét kopogtatás.) Szabad! (Belép Hadari, sovány ember, apró ba­jusza ráng. Nagyot hajol, inkább morog, mint köszön. Látszik, borzasztó sürgős ügyben jött.) SZALÁZS Mi van, továris Hadari? (A lányhoz.) Katica elvtársnő, telefonáljon Verzunak, hogy várom. (Kati szemben kimegy, behúzza az ajtót.) Na mi van? HADARI (izzadt homlokát törölgeti) Hüjj, az űriskoláját. . . (Hirtelen váltás.) Szóval. . . úgy is lehetne mondani . .. van egy kis baj ... SZALÁZS Annyi baj legyen! Meg kell oldani. Mi van? Nincs elég traktor? Bul­dózer? Ehhez lenni kell, érti, lenni? Pusztuljon, aki hátráltatja az építést! HADARI (sietve) Nyugodtan elmondha­tó, hogy buldózer is van, ehhez mi kerí­tettünk. SZALÁZS Nahát akkor! HADARI Szóval a gépkezelők .. . (Majd­nem nyöszörög.) SZALÁZS Nyögje ki! HADARI Nem értik meg ... egészen ... Szóval nem egészen értik a dolgokat... De ők nem hibásak! Senki se hibás! SZALÁZS Megtagadták a munkát? HADARI Szóval... lehetne mondani. De nem ők — azok a feliratok a ludasok! 588

Next

/
Thumbnails
Contents