Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
SZALÄZS (szinte bambán) Na és? KATI (gyűlölettel) Hát nem érted? Nem érted a célzást? (Kis csend.) SZALÁZS (elneveti magát, de nem teljes meggyőződéssel) Tudod, hol lennék én, ha minden ilyen sanda célzást magamra vettem volna! Rémeket látsz, Katica! Különben is, ha valóban neked szánja, azt hiszed, meg merte volna mondani?! KATI Nem ismered! Amióta megjárta a börtönt, ez mindenre képes! SZALÁZS Épp fordítva: az ilyenek mind meglágyulnak, ha egyszer kikerülnek! KATI Ez éppenséggel, hogy megvadult! SZALÁZS (összevonja szemöldökét) Honnan ismered te ilyen jól ezt a pasast?! KATI Honnan-honnan? Mondom, hogy majdnem tőszomszédok voltunk. No itt a kép! (Megfordítja: ezen ha lehet, a főtitkár még fiatalabb.) SZALÁZS (nem túl jókedvűen elneveti magát) Örült kislány vagy te, Katica! Ez a tabló-képe ... KATI (felrántja vállát) Ö is érettségizett. Hát nem? (Visszaviszi. Kintről.) Nem szebb, ha örökké fiatal? SZALÁZS (a képre néz a falon, de elkapja tekintetét) Realistának kell lennünk. Azt az arcunkat mutatni, ami éppen van. (Félig maga elé. Kati jön) Te tényleg őszinte vagy hozzám? (Vállát megfogja ...) KATI (kipenderedik) Én nem szeretem a gyengéket. Azért jöttem el hazulról is. SZALÁZS Vajon? KATI Káderezel? Mindent tudsz rólam! SZALÁZS Nem is olyan biztos. KATI Apám gyenge ember volt. Hagyta, hogy megverjék. SZALÁZS: Kicsodák? KATI A parasztok. Nem akartak belépni a közös gazdaságba. Anyám mesélte. Azt ordítozták, hogy megint a kakastollas csendőr, meg a volt vasgárdisták akarják őket kényszeríteni, mint régen! Apám azt kiabálta, hogy ő már kommunista, ami igaz is volt, mert közben belépett. Ez a Timpár szedte ki a kezükből. Apám azóta lehajtott fejjel jár, én pedig gyűlölt ember lánya lettem egy kis faluban ... azért jöttem a gyárba ... Onnan pedig te hoztál ide ... SZALÁZS (megvonja vállát) Volt érettségid, hát lehetett. (Cseng a telefon, Kati — szemben — kiszalad.) KATI Igen! (Szalázshoz.) Hadari! Az állami gazdaság gépparkjának a vezetője. Azt mondja, nagyon fontos. Hírek a faluból! Jöhet! (Kikulcsolja az ajtót. Folytatja) Gyűlölték mint kakastollast és gyűlölték mint kommunistát. SZALÁZS Ne félj a gyűlölettől! KATI De félek! SZALÁZS Minket szeretnek, Katica. Csakhogy minden családban van torzsalkodás. De mégis látják mekkora utat tettünk meg a fejlődésben! KATI Mégis gyűlölnek, de nem baj. Félek, de vállalom. És győzni fogok a te oldaladon. (Kopogtatnak.) SZALÁZS (mint aki nem hallotta) Ha gyűlölet, ha lúd — legyen kövér, igaz? KATI Igaz! (Czúnyos kíméletlenül.) A királyt is gyűlölték, a királyné mégis kibírta valahogy, mert királyné lehetett. (Egymásra merednek. Ismét kopogtatás.) Szabad! (Belép Hadari, sovány ember, apró bajusza ráng. Nagyot hajol, inkább morog, mint köszön. Látszik, borzasztó sürgős ügyben jött.) SZALÁZS Mi van, továris Hadari? (A lányhoz.) Katica elvtársnő, telefonáljon Verzunak, hogy várom. (Kati szemben kimegy, behúzza az ajtót.) Na mi van? HADARI (izzadt homlokát törölgeti) Hüjj, az űriskoláját. . . (Hirtelen váltás.) Szóval. . . úgy is lehetne mondani . .. van egy kis baj ... SZALÁZS Annyi baj legyen! Meg kell oldani. Mi van? Nincs elég traktor? Buldózer? Ehhez lenni kell, érti, lenni? Pusztuljon, aki hátráltatja az építést! HADARI (sietve) Nyugodtan elmondható, hogy buldózer is van, ehhez mi kerítettünk. SZALÁZS Nahát akkor! HADARI Szóval a gépkezelők .. . (Majdnem nyöszörög.) SZALÁZS Nyögje ki! HADARI Nem értik meg ... egészen ... Szóval nem egészen értik a dolgokat... De ők nem hibásak! Senki se hibás! SZALÁZS Megtagadták a munkát? HADARI Szóval... lehetne mondani. De nem ők — azok a feliratok a ludasok! 588
