Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
bé ne beszélj! (Könnyek, de nem túlzón.) SZALÁZS (elkapja szemét, nehogy meg- lágyuljon) Megmondtam azt is, (elhalkul) hogy a főtitkár elvtárs képét cseréljétek ki! Ahogy vége lesz a falurendezésnek, meglátogatja a megyét! Ezzel a... fantomképpel fogadjam! A lószarba is, pont olyan, mint egy rendőrségi fantomkép! KATI Nem értek egyet. Nagyon jó kép. Csak fiatalkori. A nép szemében neki mindig fiatalnak kell maradnia. SZALÁZS (rábámul) Már ebbe is beleszólsz?! KATI A politikáról nekem is van fogalmam, Mihály! SZALÁZS Nagyon jól mondtam, amit rólad mondtam. És el akarom végre olvasni a felsőbb utasítást! (A gépiratra. Kati rámered, hozzálép, s két pofont ad a szoborrá meredt férfinak. A lány most hirtelen elsírja magát, átöleli, forrón csókolgatja.) KATI Bocsáss meg, drágám! De ha ilyeneket mondasz... én a szívemet teszem ki és te ... (Szalázs megbabonázva a perzselő könnyektől, az ifjúság érintésétől, váratlanul elgyöngül. Némileg öniróni- kus.) SZALÁZS Ha megütsz — legalább kulcsold be az ajtót, (ö maga cselekszi meg.) KATI (eközben beszél) Úgyse leszek a tied. Hol? Tán a tanácsszobában az asztalon, mint legelőször? (A másik szoba felé int.) Akkor hajnal volt! Azóta sok víz lefolyt a Szamoson! SZALÁZS (közeleg) Te akartad! Vajon miért? Azóta is, ha ott ülök a komoly elvtársakkal, mindig elkapom a szemem arról az asztalról... KATI (elnyújtva) Miért? SZALÁZS Mert látok ott valamit, amit ők nem látnak, csak én. (Elhallgat.) KATI Mit? SZALÁZS (nyersen) Egy foltot, mint egy lepedőn! (öngúny.) Milyen őrültségekre képes is az ember! A tárgyalóasztalon . . . KATI Akkor én veled bárhol akartam ... SZALÁZS És most? KATI (kihúzza magát) Igényeim lettek. Hiába van két bejárata az irodának, hogy szökni lehessen. Nem akarok búj- kálni többé! SZALÁZS Az nem ilyen szökés céljára van, te! Az olyan, mint a vészkijárat háborúk, bombázások, ellenforradalmak idejére! (Némi cinizmus.) KATI (mint aki nem is hallja) Én mindent vállaltam érted... a lopakodást, a mocskos, megalázó kis szobákat... (Vélhető könnyek.) SZALÁZS (elmúlt a vágya, székre rogyott) Ne haragudj, Katica, ne haragudj! Annyi minden összegyűlt. Nem fog ez az egész menni ellenállás nélkül, már látom. S főleg az öregekkel nem megy. Mégiscsak többszáz faluról van szó a megyében. Ezek az emberek évszázadok óta élnek itt a hegyi erdők között, járnak a fatemplomukba minden vasárnap ... Azt hiszed, szívesen mennek városi skatulyaházakba, ahol még csak közös vécé van és rendes csatornázás sincsen. Itt legalább fabudi szaglik a kertek alján! (Kis szünet.) Az egész felelősség az én vállamon... Ha valami lázadás lenne bárhol... mit csinálok? KATI (összeszedte magát, hidegen) Nem kell kímélni őket. (Cseng a telefon, kiszalad.) Igen! Momentán nincs a szobájában, hívja egy kicsit később! (Visszajön, útközben beszél, folytatja.) Én elhagytam érted a vallásomat, az anyanyelvemet, mert beláttam, hogy ... SZALÁZS (ismét durván) Hogy párttit- kárné lehetsz! KATI Igen: gyűlölt asszony! SZALÁZS Ne ringyóskodj! (Fojtott.) KATI (sikítva, befogja fülét) Nem méltó! Nem méltó! SZALÁZS (ijedten) Hallgass, te, hallgass! (Megsimogatja fejét, némileg taktikából.) KATI (mint aki megnyugszik) Igen, elhagyom a nyelvemet, vallásomat, mert beláttam: ez az egyetlen helyes út. SZALÁZS Ha a vesédbe láthatnék, Kati! KATI Ott csak egyet láthatsz. A háború után itt megpecsételődött a nemzeti kisebbségek sorsa. SZALÁZS Nem is éltél akkor! KATI Anyám is mondta és apám. SZALÁZS A volt magyar csendőr. KATI Beírtam minden önéletrajzomba. De azt is, hogy sok szolgálatot tett a megyének és a pártnak is! (Hirtelen.) Mért nem hiszed el, hogy én szeretem a te néped kultúráját, Mihály? Miért nincs önbizalmad!? Hát ilyen az, aki birtokon belül van? Akinek nevére van íratva a 586
