Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
ELSŐ FELVONÁS Nyár eleje. Hétköznap délelőtt. A megyei párttitkár szobája. Éppen üres. A falon mindössze két kép látható. Leniné és egy fel nem ismerhető, kortárs politikusé. A két képet szerpentinesen csavart, szivárványszínű szalagok fonják körül. Két nagyon nagy betűs jelszó: ELŐRE A FALURENDEZÉS IDŐBEN VALÓ TELJESÍTÉSÉÉRT! TÖBB SZÁNTÓFÖLDET A NÉPNEK! Egy térkép: Nagy Románia. A szobából két ajtó nyílik. Szemben a titkárnőhöz, jobbra egy kis tanácsterembe. Szalázs asztalán három telefon, írószerek, néhány piroskötésű vastag mű etc. A bútordarabok a bizományi áruházból valók, más és más stílusúak. A sarokban hosszúlábú állványon kínai váza, benne néhány szál piros szekfű. Most bejön Kati. Két papírlapot helyez — némán — a titkár asztalára. Egy üveggolyó nyomatékot tesz rá, kimegy. Kis szünet. Cseng a telefon. Egy izmos, zömök ember — Szalázs — jobbról besiet, felkapja a kagylót. Egyik kezében gépirat. Legyezi magát vele. SZALÁZS Katica? Mi van? A küldöttség? Melyik? Ja, az. Várjon. (Kis szünet.) Azt mondtam, hogy az a küldöttség várjon. Ha tegnap este óta várnak, akkor is. Át kell tanulmányoznom a felsőbb utasításokat! (A gépiratra.) Idő kell... Egyelőre senkinek se vagyok itt. Majd szólok. Várjon csak. Kapcsolja nekem az állambiztonságot... Kit? Hát Verzut. (Vár.) Halló, Verzu elvtárs? Kiengedted a szász papot? Mikor? Tegnapelőtt? Nagyon jó. Hát a református pap fiát? Ma hajnalban. Helyes. Hogy miért? Mert fontos, azért! Tessék? (Mint aki nem hallja jól.) Mi van Timpár Auréllal? Tessék? Hogy-hogy bevittétek? Egy községi párttitkárt a tudtomon kívül? Azelőtt kakálni se tudtatok a megyei első titkár nélkül, most meg... Verzu, ezt nem tűröm! Befogod nekem ide hozni Timpárt! És ki kell engedni... de előbb behozod! Életbevágó! Most még ne! Dolgom van ... (lapozgat a vastag gépiratban.) Tanulmányozni kell valamit, de alaposan. Dehogy Marxot, Verzu, mit hülyéskedsz! Majd hivatlak! (Lecsapja.) Timpár! Majd adok én neked... (Asztaláról egy papírlapot emel föl, csak most vette észre. Kikiált.) Katica elvtársnő! (Belép a fiatal lány. Eléggé jól fest. Van mozgásában valami menyétszerű, de tekintete néha nagy hirtelen rajongó lesz, ami visszataszító. Hisztériás alkat. Nem lehet tudni, mikor játszik színházasdit s mikor lesz őszinte. Hangulatváltásai általában gyorsak, hogy megzavarják a férfit; a másiknak ne legyen ideje töprengeni: higgyen vagy ne higgyen szavának? Az ilyen könnyen behálózza — különösképpen — az idősebb férfiakat.) KATI Szép ez az asztal. Milyen szerencse, hogy megláttam a bizományiban. (Titokban azt kívánja mondani: látod, én mindenre gondolok.) SZALÁZS (megérzi, még ingerültebb lesz) Ezt (a papírra) így küldték ki a falvakra — magyarul? KATI Timpár Aurél... így kérte ... (Vállat von.) Azt mondta, ott nem mindenki ismeri jól az állam nyelvét. SZALÁZS Megint Timpár! Az istenüket! Tanulják már meg egyszer. És ezen (egy másikra) még a falu nevét is magyarul írták. Szabotálják a párthatározatokat! Fasiszták! (Melléhez nyúlva levegő után kapkod.) KATI (ijedten ugrik oda) Vigyázz magadra, drága Mihályom! (Megsimogatná, de a férfi eltolja kezét.) SZALÁZS Megmondtam, a pártszékházban ne tegezzél! KATI Négyszemközt vagyunk! SZALÁZS Négyszemközt se! Ez nem a hálószobád. KATI Velem így ne beszélj. (Jeges.) így a feleségeddel sose mernél beszélni. SZALÁZS Búdosó Katalin! Hagyd békén a feleségemet! Amióta a kórházban van, egyebet se csinálsz csak csepülöd. Még az kell, hogy visszajusson a fülébe ... meg akarod ölni? Nagybeteg! Ügy viselkedsz, mint egy .. . KATI (kihívóan) Mint egy ... SZALÁZS (már könnyebb kimondani, mint lenyelni). Mintha egy kis ringyó lennél! (Ennyi szépítésre futotta csupán: feltételesre enyhítette, amit eredetileg állításnak szánt.) (Csend.) KATI (szeme most fájdalommal s rajongással telik meg) Nem méltó hozzád, Mihály. Egy nagy megye sorsa van a vál- ladon, történelmi feladatot kaptál. Kö- nyörgök néked: velem ilyen hangon töb585
