Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Konrád György: Borongások (regényrészlet)
KONRÁD GYÖRGY Borongások* AZ UTAS ELTALÁLJA A FÁCÁNT, DE TOVÁBBMEGY őszi séta a Dunaparton, a levegő éles, a vízen fénycsíkok, besötétedett. Megvilágított házak, az ég fenn tintakék, lenn téglavörös. Kobra Dávid felnéz, egy ablakon át egy halovány csillárt lát meg egy fehér parókát. Megy az utcán, minden csúf, minden gyönyörű. Elragadtatottan tapogatja a korhadó falat. Ez a fal az övé, itt őt majdnem lelőtték. Jó, ha a metafizikai távlatoknak földrajzi lelőhelye van. Kedélye délelőttönként nagy hullámokban árad ki, délutánra azonban elfogja valami baljós elmélyülés. Ilyenkor aztán kifordulna innen, mint egy rendetlen lakásból, amelyet már nem tud rendbehozni. Megy az utcán, közel áll hozzá minden, ami elócskult, viseltes, hevenyészett. Balsikerüket alig leplező, félgondosságtól és önelhagyástól melankolikus tárgyak burkolják körül az érzékeit. Nemcsak divatból szereti a régit, hanem azért is, mert az veszi körül. Nem vagyok jegyese az újnak. Időm sincs rá, hogy az legyek, várnak az élvezeteim. * Mozgólépcsőn hallgatag embersor jön fel a mélyből. A lélek behúzódik az arc felszínéről az üregekbe. Ha van üregi nyúl, miért ne létezne üregi lélek is. Mikor hasonlít magára, amikor szikrázik, vagy amikor hunyorog? Kókadt társak között Kobra is kókadt lett. Medvemódra él, jönnek a levelek, a könyvtári sürgetőlapok, nem válaszol, perelni fogják. Hosszú téli hónapok; bent meleg van a szobában, kint nyirkos szürkeség. Kobra is lelassult, álmosabb lett, vastag lemondásban jár komoly, szenvedékeny emberek között. * Harminc éve a város izgatóbb volt. Szemben az egyetem, lent páncélosok csörömpöltek, álltunk az ablakban géppisztollyal, ők sem lőttek, mi sem lőttünk, ötvenhat előtt háromszor zártak ki az egyetemről osztályidegen családi háttér, revizionista nézetek, arisztokratikusnak bélyegzett viselkedés és rendszertelen óralátogatás miatt. Azóta is tart a gondolkodás és a viszonyok összeférhetetlen együttlé- te. Külső erők illetlen túlhatalma és a mi nevetséges kudarcsorozatunk. Harminc év, megettük a kenyerünk javát. A kapu előtt egy autóban két férfi cigarettázik. K. nézi a kőmellvédnek támaszkodva a Dunát. K. elmaradott polgár. Hogyan harcol az új a régivel? Följelenti. Ha Kobrát nevelik, sötét ellenségességgel hallgat. Ragaszkodik a sejtelmeihez. Jellemünk számítógépe a maga teljes, homályban álmodó memóriájával vallásosan cselekszik. * K. a helyén van az asztalnál, kopog az írógépe, a hangok nem árulják el a betűket. Ezzel a zörejjel a lehallgatókészülék nem tud mit kezdeni. Nincs képletesebb vállalkozása, mint kopogni a mennyezet szorongó hallószerve alatt. Itt vagy * Részlet a Kerti mulatság című, rövidesen megjelenő regényből. 577
