Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)

veszprémi kir. törvényszék előtt lefolytatott s bírói ítéletekkel jogerejűleg befejezett úrbéri ügyére vonatkozólag — 4786/1877 szám alatt kir. törvény- széki végzéssel elrendelt végrehajtás s mérnöki bevezetés tárgyában.

Jelen voltak: a bíróság részéről alulírottak,

felperesi részről: Kossuth Péter úr, mint felp. képviselője, kir. vallásalapítványi ügyész, Kozma Ede úr S. vásárhelyi tiszttartó és Stetina Vincze mérnök úr. —

Alperesi részről: Pap János úr kir. tanácsos, alp. képviselő, Antal György községi bíró” s az elöljárók. A falubelieket nem urazzák, még Tamás Antal községi tanítót sem, aki a „soronkívüliek” részéről jelent meg.

A per tárgya; a csőszi és kiszöölcsi határban szétszórt alapítványi föld-, rét-, erdőrészek egyesítése ne kezdődjön el addig, amíg a volt jobbágyság birtokainak egyéni tagosítása nem történik meg. A felperes szerint a volt jobbágyság az egyéni tagosítást nem kérte, s a mérnököt csak saját birtokára érvényesen fizeti. „ ... a csőszi közös legelőre kimenvén, ugyanott Stetina Vincze munkálódó mérnök úr a mérnöki láncz meghúzásával munkálatába bevezettetett”. „Alperesi képviselő úr ekkor is kijelenté, hogy általános egyéni tagosítás nélkül az urodalmi tagnak kimérését és birtokbavételét ellenezni fogja.” Pap János aláírása hatvannyolc éves, reszkető kéz nyoma, de jogi riposzt- jai fiatalosan elevenek.

Ügy tűnik, a felsőiszkáziak nem perlekedtek, erre adatot nem találtam. A csőszieket a tagosítási huzavona jelzésére említem meg.

„A jegyzőkönyv ezzel bezáratván Stetina Vincze munkálódó mérnök úrnak használatára kívánságához képest a perek mellett levő három darab eredeti hitelesített térképek bádogtokban, továbbá a három darab szinte hitelesített birtokkönyvek az elkülönítési tervrajz a Csőszi per mellől, végre a Kis- Szöllősi és Csőszi határokra vonatkozó osztályozási okiratokat térítvény mellett, mely ide záratik, kiadattuk.”

A vallási alapítvány, a somlóvásárhelyi bencés apácák, a II. József által föloszlatott pozsonyi klarisszák jogutóda, megkezdte lassú elvonulását, a végkiárusítást három faluból. Birtokukból nagyapám is vett földet, rétet a századvégen.

Az 1880-as telekkönyvben dédapám, öreg Nagy Ferenc, a bognár, 13 és egyharmad kataszteri holdas paraszt a Szentkuti dűlőben, a Legelő dűlőben, a Rét-dűlőben.

Míg a tagosítás bonyolódott, Savanyó Józsit már körözték, az öreg Rózsa Sándor 1887-ban meghalt a szamosújvári börtönben. Nem tudom, Savanyó tartotta-e nagyobb izgalomban a környéket, vagy a tagosítás? Az urakat, gazdagokat biztosan a betyár, de ami a középiszkázi búcsú napján esett meg 1879. június 29-én, máig élő legenda szülőfalumban; Savanyó Józsit elfogták.

VÉR AZ ÚRÉRT

A Savanyó család Pap János kúriája mellett lakott cselédlakásban a Hosszú Házban, melyet a közelmúltig tartott az idő. A kúria mai ridegbútorzatú té- eszirodáinak helyén európai műveltségű úr; a Hosszú Házban Józsi és Pista betyárok, szüleik, lánytestvéreik . .. Híres-hírhedett lakók, míg őseim megint a történelem alatt névtelenül, hacsak nem képzelem el dédapámat a felsőisz48