Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)

kázi plébániát védő, halálos nagy verekedésben. Aki népfölkelőnek állt 1848- ban, ott kellett legyen.

Én gyerekként csupán azt hallottam, egy csöglei ember — a behajlított hosszúnyelű vasvillával, mellyel a szekérről a ganyét vagy a kazal magasából a szalmát, szénát szokták lehúzni — kapaccsal a hátában vánszorgott haza a kertek alatt.

1865. november 23-án követválasztásra mozdult a környék Somlóvásár- helyre. A fölső-vidéki reformátusok, Adorjánháza, Egeralja, Csögle, Nagypirit, Kispirit, s a Somló alatti Nagyszöllős jelöltje Békássy Lajos, a katolikusoké Pap János volt Iszkázról, Csőszről, Kisszöllősből, Somlóvásárhelyről. Katolikus — protestáns! Kiskoromban református templomba lépni is bűn lett volna. Most értem meg, korabeli hírek olvasása közben, mikor a felsőiszkázi vérengzésről értesülök, a falumbeliek e század közepéig ható haragját a csögleiek iránt. A történet valóságos, de a maga módján egyik félnek sincs igaza.

Ügy lett volna természetes, hogy a Békássy-pártiak kis kerülővel, a nagy- szöllősiekkel vonulnak Vásárhelyre, nem a Pap Jánost jelölő Csőszön, Iszká- zon át. A csősziek kapuikból lesték a félezer embert a csöglei pap vezérlete alatt. Közöttük tizenkét szekér Vas megyei illetéktelen, szűr alá rejtett fokosokkal. A csögleiek — e gyűjtőszóval nevezik a fölső-vidékieket — a kapuk mögött elkészített „szerszámokat” képzeltek, „láttáik”. Falsőiszkáz negyedórára Csősztől, még a kutyaugatás is áthallik, méginkább a zene-bona, szavalókórus, induló. Hadak jöttének borzongása járta át a falut. Lehet, a szélső háznál fölingerelt csapat várta a csögleieket, lehet, a plébánia udvaráról közéjük dobtak egy cserépdarabot, s valakinek a száját szétroncsolta. Betörtek a parókiába, hogy Szabó Imre esperest, Pados Lajos káplánt megverjék. Megöljék?

„Marton István felső-iszkázi szegény, sánta ember, látván, hogy a csögleiek a papiak kapuját sarkából kivetve az udvarba rontottak és esperes úr életét kioltani szándékoznak, élete veszélyével a toronyhoz lopódzkodík, a vészharangot meghúzza, s ezzel megmenti esperes úr életét.” A csögleiek szerint azért mentek az udvarba, mert azt hitték, berángatott társukat agyonverik, de azt már nem vették észre, csak szűre van odabenn, az ember kimenekült belőle, s velük együtt a felsőiszkáziakkal tusakodik. A kisbíró térdenállva könyörög, ne bántsák a papokat. Valaki lelövi, az iszkáziak azt mondják, a bundás, szakállas csöglei pap, a csögleiek iszkázi golyóra fogják. Szól a félrevert harang. Kaszára, kapára felsőiszkáziak, középiszkáziak, alsóiszkáziak, kisszöllősi- ek! Nagy Péter rokonom kezében a zászlórudat széttörik, kővel dobálják, a törött zászlónyéllel véresen is tartja magát. Vasvilla, ásó, kapacs, fejsze, fokos, öregkés! Öt halott, nyolc életveszélyes, harminc könnyebben sebesült a csögleiek közül. Akiit hátában kapaccsal, kertek alatt menekülve hozott felém az emlékezet, élve maradt-e? Kétszázan hazaszaladtak. Hat halott, nyolc magatehetetlen a papudvarban és a templomdombon. Ennyi vér nem folyt szülőfalumban soha. „Egy kis csatában is elég volna, ah! de mi az, a csatában meghalni, harcmezőn sebesülni, elesni a mi kiszenvedett embereink halálához, sebesülteink kínos gyötrelmeihez, fájdalmához képest! — Az ellenség a magával jól tehetetlent többé nem bántja, a kegyelmet kérőnek életét meghagyja. A mi embereink hiába könyörögtek, irgalom nélkül a legkegyetlenebb kínzások között verettek agyon. Arczukon orrukat, füleiket be és megvagdosva, szemeiket kiszúrva, így eltorzítottan találta őket a vizsgáló-bíróság is.”

Kétszázzal kevesebben jutottak Somlóvásárhelyre Békássy párthívei. Pap János nyerte meg a választást, de ez a kétes győzelem könnyen fellebbezhető

49