Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)
nisztertanácsi előterjesztés előkészítésére. Egyben a lelkemre kötötte, hogy ezt a szándékát ennek ellenére kezeljem bizalmasan, nehogy más pártok megtorpedózzák a dolgot. Így tehát erről csak az a néhány ember tudott, akit Bartha tájékoztatott. Az előterjesztés elkészült, csak az volt hátra, hogy a minisztertanács elé kerüljön. Ennek a napja is elérkezett. Bartha a minisztertanács előtt elment a SZEB-hez, hogy bemutatkozzék annak helyettes vezetőjénél, Szviridov altábornagynál. Általában ezek a bemutatkozó látogatások formálisak, érdemi ügyekre nem kerül még sor. Most nem így alakult. — Miniszter úr — fordult egyszer csak Barthához Szviridov —, ön ma a minisztertanácson előterjesztést kíván tenni Almásy altábornagy államtitkári kinevezésére. Vegye tudomásul, hogy ehhez a SZEB sohasem fog hozzájárulni. A fegyverszüneti állapotban minden magasabb honvédségi kinevezéshez is a SZEB hozzájárulására volt szükség. így ez a terv megbukott, lekerült a napirendről. De vajon ki hozta ezt a bizalmasan kezelt felterjesztést a SZEB tudomására? Sohasem derült ki. A SZEB-bel történt érintkezéseim során sohasem tapasztaltam kitüntető rokon- szenvet. Most arra gondoltam, hogy az Illyvel és Majorral lefolyt beszélgetés megerősítette „reakciós” voltomról alkotott véleményüket. Maradtam tehát anyagi csoportfőnöki beosztásomban, volt dolgom elég. Az események azonban felgyorsultak. Még mindig augusztusban, Kuthy László altábornagy értekezletet hívott össze a honvédség fejlesztésével kapcsolatos személyi kérdések megvitatására. Engem, mint az FKP honvédelmi szervezeteinek főnökét Kuthy meghívott az értekezletre. Az egyik legfontosabb napirendi pont az újonnan felállítandó tisztképző intézet (a későbbi Kossuth Akadémia) parancsnoki helyének betöltése volt. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ennek az intézménynek az élére olyasvalaki kerüljön, aki minden tekintetben feladata magaslatán áll. És pártok felett áll. Hiszen csak így lehet majd a demokratikus, új tisztikar nevelését biztosítani. Jelöltem nem volt, de azzal az elhatározással mentem el, mint a többségi párt képviselője az értekezletre, hogy csak olyan személyiséget fogadok el, aki a fenti elvárásoknak megfelel. Illy Gusztáv terjesztette elő a javaslatokat. Az engem legjobban érdeklő témában, a Kossuth Akadémia parancsnoki állására Révay Kálmánt javasolta. Ez igen meglepett. Révay éppen exponált pártember volt az MKP-nál. Nagyon jól ismertem, s ha nem így lett volna, megismerhettem Sopronkőhidán, hiszen cella- és írnoktársak voltunk, éjjel-nappal összezárva hónapokon át. Embernek kedélyes, jó humorú, művészi tehetséggel megáldott, a lelket és a reményt mindenkiben tartó, a leglehetetlenebb helyzeteknek is a derűjét kereső, tehetséges ember volt. Sopronkőhidán az általunk feleslegesnek ítélt és kiselejtezett dossziék hátára színes skicceket rajzolt a „siti” életéről, száztíz rajzát ki is adtuk. (Sajnálatos, hogy ezt az albumot az 50-es években fasiszta terméknek titulálták, s csak néhány hiányos példánya maradt fent). Révay gyűlölte a „német cirkuszt”, bámulattal adózott az oroszok háborús sikereinek, és körültekintés nélkül vetette magát a kommunista párt karjaiba. A titokban gyötrődő Pálffy, a visszahúzódó, intellektuális alkatú Sólyom László mellett Révay elevenségével hamar népszerű lett. Most azonban egy olyan szerep várt Révayra, amire véleményem szerint nem volt alkalmas sem személyileg, sem politikailag. Illyéket azonban pártpolitikai szempontok vezérelték. Illy bejelentése után rögtön szót kértem Kuthytól, s azt jelentettem be, hogy a többségi párt kívánja meghatározni — természetesen a koalíciós pártokkal egyetértésben —, hogy ki legyen az Akadémia parancsnoka. Személyt nem neveztem meg, de titokban Székely Lászlóra, volt évfolyamtársamra gondoltam. Vezérőrnagyi rangban volt és pártonkívüli. Érdemei és személyisége akkoriban közismertek. De — túl a pártpolitikai vonatkozásokon — azt is elmondtam, hogy Révayt képzettsége folytán sem találom alkalmasnak a parancsnoki posztra. 528
