Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)

A másik: széltében-hosszában híre futott, hogy én vagyok a várományos hon­védelmi miniszter. A nekem szegezett kérdésekre kitérő választ adtam ugyan, és a Nagy Ferenc­cel folytatott beszélgetésemről rpég a családomnak sem számoltam be, de ilyen ese­tekben a találgatásoknak nem lehet elejét venni. Egy szép napon benyitott az irodámba Illy Gusztáv és Major Béla. Afelől ér­deklődtek, tudom-e már, hogy ki lesz az új miniszter. Határozottan kijelentettem, hogy velem erről senki nem beszélt, senki sem ajánlotta fel nekem a tárcát. Ez utóbbi, mint már említettem neked, András, igaz is volt. Kissé meglepődtem, ami­kor kijelentették, hogy a Magyar Kommunista Párt szívesen fogadná a miniszter­ségemet, sőt, támogatná is, de szeretnének előbb némely kérdéseket tisztázni, s ha sikerül közös platformra jutni, akkor mellém állnak, sőt, arra kérnek, hogy én is tegyek most már határozott lépéseket miniszterségem érdekében. Mit lehet erre vá­laszolni? Kijelentettem, hogy én ugyan nem kívánok ilyen értelemben „lépéseket tenni”, de a beszélgetésre készséggel rendelkezésükre állok. Én ma már nem tudom neked elmondani, hogy milyen fontos és kevésbé fon­tos kérdésekről esett szó közöttünk, míg a lényegre nem került sor. Ez pedig a poli­tika és a hadsereg viszonyának kérdése volt. Illetve az, hogy amennyiben változtatok álláspontomon, akkor felsegítenek a bár­sonyszékbe. A Nagy Ferenccel való beszélgetésem után különösen meddő volt min­den ilyen próbálkozás. Megmondtam, hogy továbbra is helytelenítem az aktív politi­kának a hadseregbe történő bevitelét. Szerintem ugyanis a nyugati minta a helyes, a mi helyzetünkben különösképpen: a honvédségnek a pártok felett kell állnia, azzal, hogy a katonáknak is joga kell hogy legyen politikai véleménynyilvánításra, még­pedig az aktív választójog gyakorlásával. Tehát a katona nem lehet párttag, nem vállalhat politikai szerepet sem egyenruhában, sem civilben, politikai gyűléseken, demonstrációkon nem vehet részt. Ám elismertem a jelenlegi helyzet különös és kényszerítő voltát, s mindazt, amit elmondtam, hosszú távú, következetes tendencia­ként értettem. Illy és Major nem volt elégedett okfejtésemmel, az adott helyzetet nem átmene­tinek tekintették, hanem kiindulópontnak a jövőre nézve. Megmondom neked, And­rás, nagyon mulattatott is a helyzet, hiszen elejtett szavakból az is kiderült, hogy szó sincs az én miniszterségemről. Végül is nagyon kellemesen és udvariasan elbeszél­gettünk. De telt az idő, és még mindig nem volt miniszterünk, csak a hírek keringtek, im­már a nyugati sajtóban is. Újra és újra előkerült a nevem, mint a legposszibilisabb miniszteré. A Szent István napi ünnepségek előtt leruccantam a Balatonon nyaraló csalá­domhoz. Augusztus tizenkilencedikén este érkeztem haza, s akkor tudtam meg, hogy az új honvédelmi miniszter Bartha Albert lett, aki FKP képviselő-volt, és aki 1918-ban Károlyi Mihály kormányában rövid ideig egyszer már betöltötte a minisz­teri posztot. Augusztus húszadikán, a Bazilika előtt találkoztam Barthával, aki a köztársa­sági elnök képviselőjeként vett részt az ünnepségeken. Arra kért, ne vegyem rossz néven, hogy ő foglalta el a miniszteri széket. Megnyugtattam, hogy sohasem ambi­cionáltam azt, s ha megtisztel bizalmával, szívesen működöm továbbra is, mint anya­gi csoportfőnök. Délben résztvettünk a volt Ferenc József-híd, a mai Szabadság-híd avatásán. Az ezt követő díszebéden a belügyminiszter, Rajk László mellett ültem. Sopronkőhida óta nem találkoztam vele, viszonyunk igen barátságos volt még ekkor is. Elsimulni látszottak a dolgok. Néhány nappal kinevezése után Bartha magához kéretett, és azt közölte velem, hogy a Nagy Ferenccel folytatott beszélgetés alapján engem az anyagi főcsoportfőnöki beosztásból fel kíván menteni, és a minisztérium adminisztrációs államtitkárává kíván kinevezni. Ez a minisztériumi csoportok, osz­tályok felügyeletét jelentette volna, s egyben Bartha tanácsadója lettem volna. Ö azt is közölte velem, hogy a jogügyi csoportfőnököt már utasította is a vonatkozó mi­527

Next

/
Thumbnails
Contents