Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)
zel a pénzromlást. Ma, természetesen, mindez elképzelhetetlen lenne, de már említettem neked, András, hogyan állt akkoriban a bankóprés végénél Vas Zoltán maga, mint gazdasági főember ... * — 1946 nyarán kormányhatározat születik az úgynevezett B-listázásról. A honvédség keretén belül több ilyen bizottság alakul, ezek közül legfontosabb az, amely magában a HM-ben jön létre. Hivatott volt dönteni a honvédség állományába tartozó összes tábornok és ezredes sorsáról. A B-lista bizottságok három tagból álltak. A bizottság elnöke a miniszterelnök delegáltja volt, egy tagot adott a honvédelmi miniszter, egyet pedig a szakszervezet. A HM-beli bizottság elnöke Bartha Albert kisgazdapárti képviselő, az 1918-as Károlyi-kormány hadügyminisztere lett. A honvédelmi miniszter szárny segédjét, Daróczy József vezérőrnagyot delegálta, a szakszervezetet a kommunista párt (MKP) akkori, katonai ügyekkel foglalkozó megbízottja képviselte, megintcsak Révész Géza személyében. A B-listázásoktól idegenkedtem. Még nem tisztázott történelmi helyzetben másod- vagy hamadosztályú állampolgárrá nyilvánítani valakit... Nem kenyerem. De összeültünk miniszteremmel, Tombor Jenővel. Úgy véltük, hogy Bartha és Daróczy révén minden lényeges személyi kérdésben érvényesíteni tudjuk majd akaratunkat. Tombor utasítást adott nekem, hogy a kisgazdapárt pártszervezetei útján állítsak össze egy névjegyzéket azokról a pártunkbeli, illetve pártonkívüli tisztekről, akik majd a minisztérium B-lista bizottsága elé kerülnek, s akiknek megtartását feltétlenül szükségesnek tartjuk. Ezt a listát aztán egyeztessük, ő pedig majd átadja Daróczynak a megfelelő utasításokkal. A listát el is készítettem, átbeszélgettük Tomborral. Az első példányt átadtam neki, a második példányt páncélszekrényembe zártam. De maradt bennem rossz érzés. És itt ki kell térnem Daróczy személyére. Nem rokonszenveztem vele. Sőt, kétkulacsosnak tartottam. Az FKP fő stratégiája honvédelmi kérdésekben a nemzethű honvédség megteremtése volt, nem óhajtottunk a kommunista párt vagy akármely más párt eszközévé válni. Bizonyos kérdésekben konfrontálódni is készek voltunk, ha kellett. Magyarország szuverenitása viszont nem volt, nem lehetett teljes a békekötésig. A SZEB viszont közvetett szovjet felügyeletet jelentett a kommunistákon keresztül. Ma már, ugye, nyilvánvaló, hogy Rákosiéknak nagyon nagy csalódást okozott a számomra akkor reális és meggyőző 1946-os 17 százalék. A látszólag demokratikus formák mögött kíméletlen, egyeduralomra törő harcba kezdtek. A rendőrség, az államvédelem, (s Pálffy György vezetésével legújabban) a határőrség is irányításuk alá került. A honvédségen volt a sor. Mi tisztességes eszközökkel kívántunk harcolni a koalíció megőrzéséért, a Győztesek által is elvárt, az ENSZ Alapokmányával is egybecsengő új Magyarországért, ezen belül a közvetlen pártpolitikától mentes honvédségért. Ne feledjük: ebben a pillanatban a kisgazdapárt a mandátumok döntő többségével rendelkezik, s ezeket a mandátumokat törvényes választás útján szerezte. Az országban a Vörös Hadsereg mint megszálló erő van jelen, várhatóan a békekötésig. (Hogy a német békeszerződés még ma, csaknem negyven év után sem lesz megkötve, arra senki sem gondolt akkor.) De messze kanyarodtunk, ezekről az időkről nem is lehet néhány mondatban képet adni. Mielőtt Tombor Jenő elfoglalta volna a miniszteri széket, magához hívatott és — mint az FKP rangban legidősebb tisztjétől —, tájékoztatást kért tőlem a minisztérium személyi helyzetéről. így került szóba az is, hogy ki foglalja el mellette az igen fontos szárnysegédi posztot. Tombor sietett kijelenteni, hogy neki már megvan a jelöltje erre a helyre Daróczy József személyében, aki a felsőbb tiszti tanfolyamon valamikor a tanítványa volt. Feltétlenül megbízik benne. Daróczyról akkor annyit tudtam, hogy a harmincas években lemondott rangjáról. (Vagy valamiféle becsületbírósági eljárás során le kellett mondania?) Talán jobb lenne olyan szárny 524
