Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)
1945. évi október hó 1-vel, 1945. április 10-i ranggal: vezérőrnaggyá az Ideiglenes Nemzetgyűlés Elnöksége nevében kinevezem. Miklós Béla Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Elnöke” — 1946-ban elkövetkezett a választások időszaka, a törvényhatósági, majd az országgyűlési, tegyem hozzá, soha nem látott nagy, nemzetközi érdeklődés mellett. Megjegyzendő, hogy sok nyugati megfigyelő szerint itt és most dől el, hogy Sztálin „bolsevizálni” kívánja-e a kelet-európai országokat, vagy tartja magát ahhoz az ígérethez, miszerint minden, a Vörös Hadsereg által felszabadított nép, nemzet maga választja meg az utat, amelyen járni kíván. Abszolút győztes a Kisgazda Párt, a kommunisták 17 százalékot szereznek, mint közismert. Választási csalásnak stb., az árnyéka sem merül fel. Közismertek (ma már) ezek a tények, mégis el kell mondanom itt neked, András, mert ebben az időben alakul meg a Honvédelmi Minisztériumban a Független Kisgazda Párt szervezete, s ennek én lettem az elnöke, azzal a feladattal, hogy egyben garantáljam a különböző koalíciós pártok közötti szervezeti együttműködést. Itt és így tehát kifejezetten politikai szerephez jutok. Fontos ez azért is, mert ez a 17 százalék — hangsúlyozom — akkor, ott és számomra azt jelentette, hogy az illegalitás és az emigráció nehéz évei után a kommunista párt máris jelentős erőre támaszkodhat az országban, magyarán: létező erő, amellyel a továbbiakban számolni kell, illetve ez az erős baloldali mag, amely a békekötés után is jelentős tényező marad majd. Meglehet, ez így ma naivságnak hangzik, de ott és akkor vagyunk, amikor még éppen csak béke volt, illetve béke sem, csupán elhallgattak a fegyverek, amikor még nagyon kevesek tudtak arról, hogy mi zajlott le a kulisszák mögött, s ami lezajlott, abból mennyi lesz a háborús diplomácia békében már komolyan nem veendő vargabetűje. Mint minden vákuumban, s a háború utáni helyzet ilyen, az egyénnek csak ideái lehetnek, amelyeket a maga, kisebb s nagyobb közössége, felelős helyzetben népe, nemzete számára előrevetít az újra meghatározható jövőbe. Nekem ez az ideám a parlamenti demokrácia volt, köztársasági elnökkel, ma azt mondanám, valamiképpen a finnekéhez hasonló út. Azt kell mondanom, hogy amikor megalakul a Nemzeti Kormány Tildy Zoltán vezetésével, és a kisgazdapárti Tombor Jenő lesz a honvédelmi miniszter, nyugodt vagyok. Itt hozzá kell tennem, hogy mint műszaki embernek, aki leginkább a rajzpapírt látja maga előtt, sem ambícióim, sem tapasztalatom nincs a politikai csatározásokhoz. Egyéni elképzeléseimet nem igyekeztem másokra erőltetni, nem is éreztem elhivatottságot hozzá. De ebben a pillanatban nem okozott lelkiismereti problémát, hogy pártom elképzeléseit juttassam érvényre a Honvédelmi Minisztériumban, ahol korántsem volt túlsúlyban az a „kisgazda többség”, amiről később any- nyi szó esett. A régi tisztikar nagy része idegenkedett a politikai pártokba való belépéstől, bár ezt éppen a kommunisták sürgették. Hallgatólagos támogatóink voltak többen, különösen az alkalmazotti állományban, a polgári, jogi csoportnál. Ebben a pillanatban még nagy szerepe lehetett a hovatartozásról történő döntésben az érzelmi motívumoknak. Emlékszem, a mai Szikra mozi termében gyűlt össze ezekben a hetekben rendszeresen a minisztérium tisztikara, s ott egymás után a különböző pártok illusztris képviselői előadásokat tartottak az egyes pártok lehetőségeiről és elképzeléseiről. Ez sem agitáció volt, inkább — ma így mondhatnánk: — „a kibontakozás stratégiája”. Persze, a háttérben személyi vonzalmak és ellenszenvek, helyezkedések, ahogy mindig lenni szokott. Mint törzskari műszaki tiszt, én csak amolyan félkatonának tudtam mindig magam, óhatatlanul is figyeltem, kiismertem az igazi katonákat. Ez az igazi katona igyekszik mindig a várható „parancs alá állni.” Oda, ahonnan ő léphet majd előre. Ilyennek éreztem akkor Révay Kálmánt, sopronkőhidai írnok- és cellatársamat, akiről a későbbiekben még szó esik majd. Most a minisztériumban éppen Vörös Gyula, az Anyagi Csoportfőnök maradt 521
