Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
SYLVESTER (ügyetlenül sántikál, elbukik. Elkezdik püfölni). TISZTTARTÓ Félre, bolondok! Agyon ne üssétek, mert abból nekem lesz bajom. Csak kergessétek! SYLVESTER (kitántorog a színről). (Most a mulatozók Violát és a gyermekeket veszik körül). KÖVÉR ASSZONY Ha egy kicsit meg- nyuvasztjátok a kurvát, annál szebben énekel. BERÚGOTT LEGÉNYEK (nekiesnek Violának) Kiverjük a szemedet, ha nem énekelsz. EGY KISLÁNY Miért bántják a nénit? KÖVÉR ASSZONY Közel ne menj hozzá, mert szemmel ver az a boszorkány! MÁSIK ASSZONY Egész nap csak az ágyban hentereg. HARMADIK ASSZONY A tükörben nézi magát. KÖVÉR ASSZONY Aztán eloson a szeretőjéhez és azalatt leesik a kislány a kályha-padkáról. MÁSIK ASSZONY Tudjátok, mit kellene ftenni az ilyen paráznával? Gyertyát állatni vele. Szurokba mártott rongyba bugyolálni, aztán meggyújtanii. LEGÉNY (Violához) Állj Ide középre és énekelj! MÁSIK LEGÉNY Kiverjük a szemedet, ha nem énekelsz! LEGÉNY (Viola kislányára mutat) Akkor majd ezzel szórakozunk. Elkapjuk a karját és húzzuk szétfele. TISZTTARTÓ (közbelép) A gyereket ne bántsátok. És őhozzá se érjetek! (Violához) Énekelj, mert ha nem, ugyan megbánod ... VIOLA (énekelni kezd — tömeg elcsön- desül) Alugyál el, Istennek báránya. Szeretetből jöttél a világra. Kérdi Jézus: Mért keseregsz, anyám? Hogyne sírnék, keseregnék, fiam. Mikor az én áldott szép fiamat Pilátushoz ítéletre vitték. A két kezét egymásra szegezték, büdös nyálakval teleköpdösték. Hosszú szulicára szulicálták, magos keresztfára fölfeszíték ... (Erdélyi Zsuzsa gyűjtése) (Az ének hatására a tömeg megcsönde- sül, majd áhítatosan figyel). TISZTTARTÓ (a tömeg hangulatváltozásától meglepődve) Nos, bocsássátok lel! Kotródjék innét! VIOLA (ölében a kisbabával, fiával, nagyobb lányával lassan elindul. Közben meg-megáll és bánatosan visszanéz a házra. A tömeg még mindig teljes csöndben áll és nézi a távozókat). BECS — SYLVESTER SZÁLLÁSA SYLVESTER Tinódi mester! De rég láttam! Mi járatban Bécsben? TINÖDI Ferdinand királytól jövök. Magánkihallgatáson fogadott. És személyesen adta át nemesi oklevelemet. SYLVESTER Nemességet kapott? Remek! És mivel érdemelte meg? TINÓDI Ez van írva: Az éneklés mesterségében való tehetségével és históriáknak magyar ritmusokba való foglalásával. SYLVESTER Istenem! Hát ilyesmiért is lehet nemességet nyerni? Én már eleve nemes voltam, de ha például az Újszövetségemért kaptam volna nemességet, örömest elfogadtam volna! Mert ugyan mit ért az én életemben az én ősi nemes mivoltom? Mint szolgával bántak velem mindig. Jussomat elorozták és amikor a szolgaságból szabadulandó birtokot kértem magamnak, íme az tett a vége, hogy itt rohadok éhen, betegen. Kendet nemtelenségében is jobban megbecsülték. TINÓDI Aligha. Uraim ha énekeimet meg íis vivá'tozták, asztalukhoz sohasem ültettek. Mindig csak a szolgaasztalnál ettem-Ittam. No de sebaj. Én mindig csak azt néztem, miben szolgálhatok nyomorult hazámnak, hogyan tudnám tartóztatni veszését. SYLVESTER Nohát ebben bajoskodtam én is. TINÓDI És mit értem el én? De hisz amit teszek, a hazámért teszem, nem köszönetért. Egy kancsó borért, amit szívesen elfogadok, mert attól ugyancsak szikrázik a toliam, de az udvarbíró urai- mék még azt sem adták meg. Legtöbbször büdös bort adtak, ihatatlant. De ón nem törődöm velük. Beírom a nótámba 42
