Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Marno János: képzitubus - a szemüvegtok helyén (vers)

MARNO JÁNOS

kézitubus - a szemüvegtok helyén

Zirkuli Péter motívumára

valami fényes, külön habom van egy tó torkából szakad fel, és eltakar tőled, száraz, párátlan hab nemhogy csillapítaná, hanem még továbbhevíti köztünk a haragot mintha bizony nem is növényi árnyék kellene ide a nap (mint nap) ellen, hanem lomb, lenge ringy-rongy lucsokhűs, melyen az üres gyulladás rézsűt átlobog, bogarat hullajt az ingnyakba, félregombolt sliccre éljen minden, csak te, jaj, te ne így egy dal, szedett-vedett szájú de jónépi, varieté... és ilyenképp fér el egy kézitubusban a vízpart

lemehetnénk, hjó? . .. lihhented ki, a parkba naná, az aszpikos picsába! zúdítom erre azonnal rád a pár- j avesztett dühöt (mert tudom, hogy a vér azazhogy a vér szótól még messze jár a hold.. .) szóval, hogy megint a meg- hittes trükkel ráncigáij el az éjjeli elememtől, s aztán még én legyek a hibás, a hibbant tanú is hozzá, amint a tested, karcsú már-már fiús formájú tested, szélién hosszán nekiütődik mindenféle padnak

kint hó szikrázik, és égett tökmag- héj szárnyasok cikáznak közel I a töltés mentén ... higgyem csak el

hogy a dolgunkkal haladok; két alak rója az utat a szemfehér gyűlöletben ... a kép, tiszta sor, eléggé végzetszerű, engem azonban tűrhető mérséklettel zötyköl a töröttes váza inkább utazó-, semmint verseny-röhé- cselésre ingerel... lám, lám, billegek, mit nem ér utói velünk egy jó szívós lepedék

512