Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Molnár Miklós: A Nagy Átalakítás (Részletek egy diktátor emlékirataiból) (regényrészlet)
— Fúj! Megkövezni! Fúj! Megfeszíteni! Fúj! Agyonlőni! — Legyünk iránta könyőrülettel? — Soha! — Mi a népet képviseljük — vonta le a következtetést a főpolgármester (általam megírt szöveget adott elő; hibátlanul — ez volt a szakmája, ezért tartottam). — Kötelességünk érvényt szerezni a nép akaratának. Leigázzuk a kontrarevolucce- reket, ahogy a törvény előírja. Akit meg kell ölnünk, azt meg is öljük! Olyankor, amikor ölhetnénk is meg nem is, nem ölünk. De amikor ölnünk kell, akkor ölünk. Mindnyájan azt akarjátok, hogy leszámoljunk végre a népnek ezzel az ellenségével. Holnap hirdet ítéletet a bíróság. A nép ellenségét ki fogják végezni! Az ítélet végrehajtását harmadnapra hirdettük meg. Rogyásig telezsúfolták a nézők a Batáv Stadion lelátóit. (A Batáv Televízió helyszíni közvetítést adott.) Tetőzött az izgalom, mikor a batavialista kerettagok a stadionba vezették a szürke daráéba öltöztetett fogolynőt. Lábujjhegyen nyújtózkodott mindenki, tolongás, kavarodás, bosszús szavak, sikongások, kussok, anyádpicsájázások, adj a rühes pofájának, rohadjon ki a beled, te geciláda ...! Kőfergeteg zúdult Batávia leggyűlöltebb némbere felé. Terézát, miközben a tömeg fortyogott, átkozódott és gesztikulált, fakereszthez láncolták, máglyára vonták, és lelocsolták benzinnel — hogy elevenen megégessék. Most is pózolt: ökonomikus némasággal, emelkedett visszafogottsággal próbálta megigézni a jelenlévőket. Nem ágált, nem vonaglott, még a szemei sem fordultak ki. Megadóan tűrte, hogy keresztjéhez láncolják — sőt segített hóhérainak. Rájuk mosolygott, az egyik legénynek meg is simogatta a fejét. Hiába leplezte: láttam, hogy parázslik az izgalomtól, a felajzottságtól. Kis mellei megemelkedtek, és feszesen döfölték darócgúnyáját. Ö, te sóvár szuka, örökös irigye a megfeszítettnek! Ott vagy hát végre, ahol mindig is lenni szerettél volna! A vezérpáholyban ültem, és nem tudtam máshova nézni, csakis őrá. Belém vájta falánk, jegesen izzó smaragdtekintetét. Égő húsának illata, pézsmaszag és ópium, elnyomta a felgerjedt tömeg csípős kipárolgásait. Mindaddig farkasszemet néztem vele, míg a lángok és a füstcsóvák be nem burkolták, birtokba nem vették férfi által soha meg nem elégített testét, mely most felkéjelgett a mártírhalálba: felcsapó fénnyé változott. A vakító ragyogás besugározta a stadion minden szegletét. Batávia máglyája, világ világossága ! Ujjongnom kellett volna a boldogságtól? Elértem hát, amit akartam, rám talált volna életem vezércélja? VÉGRE? VÉGRE? MEGSZABADULTAM? 0, fönséges szabadság, melynek birtokában az ember a világ törvényei szerint való életet és viselkedést rabszolgaságnak tartja! Ha egyszer ezt a szabadságot megnyertük az Űrtói, nincs az a rabszolga, aki mindenét oda ne adná, hogy magát kiválthassa, és visszatérhessen hazájába. És mivel ez az igazi út, nem kell rajta meg- állnunk, mert ennek a nagy kincsnek nem jutunk teljesen birtokába, míg életünk véget nem ér. Megszabadultál, Teréza? Újságjaink más városokból is kivégzési tudósításokat közöltek. A rádió mikrofonjai, a televízió kamerái minden ítéletvégrehajtásnál jelen voltak. Hangszórókat szereltettem föl az összes nyilvános helyre, a gyárak csarnokaiba, az irodákba, a börtönök celláiba, hogy megtudják az emberek: tisztító szelek fújnak, a gonosz szedi az irháját! Sajnálatosképpen le kellett záratnunk ekkoriban a fővárost keresztülszelő folyó két partját, és a magasabb épületek tetejét éjjel-nappal szemmel kellett hogy tartsák batavialista kerettagjaink — a szaporodó öngyilkossági kísérletek megakadályozására. Magas épületek tövében kockázatos volt ekkortájt elhaladni, mert — mint szeretetrendőrségünk főnökéitől hallottam — az ember nyakába bármikor öngyilkosjelölt zuhanhatott, állandó készültségünk, és az öngyilkosokat és családjukat sújtó drámai szankcióink ellenére is. Ez már a végső tisztulás, éreztem. Derengeni kezdett előttünk a jövő! Miközben hadseregünk az ellenálló latrok legutolsó maradványait is szétmorzsolta, egyúttal kiterjesztette figyelmét a háborús bűnösökre, korábbi állambizton509
