Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Jerzy Snopek: Pilinszky (tanulmány) (Gedeon Márta fordítása)
fényesebb elmék, vagy legyenek bár együgyűek. Ilyen volt Assisi Szent Ferenc, aki mindkét tulaj dón jeggyel rendelkezett. Pilinszky lelki életében rendkívüli kaland volt a Simone Weil gondolataival való találkozás. Ez a valóban nem mindennapi ember, akit egyesek — mint Julien Green — az intelligencia „szörnyetegének” tartottak, mások pedig — mint Cioran — Hitlerhez hasonlították, akiben egyesek eretneket, mások szentet, megint mások eretneket és szentet láttak egy személyben — Pilinszky választott lelki testvérei közé tartozott. Arról, hogy hogyan lelt nyomára, a következőket irja: „1963-ban Párizsban csaknem találomra megvásároltam Simone Weil egyik könyvét. Hatvannégy nyarán aztán, már idehaza, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a megvásárolt könyvet el is olvassam. Az igazság az: hogy Weil kedvéért tanultam meg franciául .. Feltételezhető, hogy a Simone Weil iránti kultuszában a Gabriel Marcellel való beszélgetések erősítették meg a költőt (mellesleg az ő gondolkodásmódja is közel állt a Pilinszky éhez). Gabriel Marcel Gustav Thibon barátja volt, aki szintén nagyon szerette Simone Weil írásait. Marcel véleményét az Attente de Dieu szerzőjéről Pilinszky több helyen is idézi vázlataiban. Felvetődik a kérdés, hogy Pilinszky művei hogy viszonulnak a La Connaissance Surnaturelle szerzőjének nézeteihez. A költő ez utóbbi művet élete legfontosabb könyvei közé sorolta. Nyilvánvaló, hogy nem vállalkozhaltunk most arra, hogy szisztematikusan összevessük Simone Weil és Pilinszky vallásos magatartásának akárcsak főbb jellemvonásait is. Szükségképpen elégedjünk meg kettőjük lelkivilágának vázlatos összehasonlításával. A Simone Weil műveitől való elragadtatás külső (deklaratív) bizonyítékaival lépten-nyomon találkozni Pilinszky írásaiban. Neki szentelte az S. W-nek című versét, s még jónéhány versen érződik, hogy az ő filozófiájának hatása alatt születtek. Meglepő, hogy az Apokrif költője sohasem vonja kétségbe Simone Weil igazhitűségét. Ügy tűnik, nem ez a probléma volt számára lényeges. Hisz az ő költészete is meglehetősen eltér az ún. katolikus költők verseitől. Még Sík Sándor, aki pedig igazán egyéni költő volt, még az ő versei is mennyire egységesek, vallásos jellegük menynyire meghatározó. Pilinszky műveinek mássága, az az érzés, hogy versei nem egészen felelnek meg a katolicizmus előírásainak, fejeződik ki a Bár színem fekete című versében : Végül mindig Isten útját követtem, bár színem fekete. Ezért, ha egyszer elfogadtatom, úgy leszek az üdvözültek sorában, mint leeresztett sötét zászló, becsavart lobogó, szótlanul és jelentés nélkül, és mindeneknél boldogabban. A Kihűlt világ költőjénél majdnem ugyanolyan mértékben vannak jelen a ma- nicheizmus elemei, mint Simone Weil írásaiban. Fentebb, más kontextusban, már szóltam róluk. Pilinszky korábbi verseiben tűnnek szembe leginkább. Figyeljük meg, mennyire kettős nála a szeretet: az egyik az evangéliumi — alázatos, szelíd, áldozatkész, hűséges és igazságos; a másik a földi szeretet, mely tele van egoizmussal, néha gyűlölettel, s gyakran áthat rajta a gonoszság. Hogyan is írt Simone Weil a földi szeretetről az Iliász egy mondatára utalva? „— Drágábbak a keselyűk számára, mint saját asszonyainak. Ilyen az emberi szeretet. Csak azt szeretik, amit meg lehet enni.” De az Attante de Dieu írónője arról, hogy a szeretet a megváltás alapja, éppúgy meg volt róla győződve, mint Pilinszky. A Les formes de l’amour implicite de Dieu c. írásában Simone Weil a tiszta szeretet jelenségét elemzi. A felebaráti tiszta szeretedben — véli — a bennünk levő Isten az, aki szeret. 463
