Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Csapody István: A pihenés művészete (Korunk Évkönyv, 1988) (kritika)
CSAPODY ISTVÁN A pihenés művészete KORUNK ÉVKÖNYV, 1988 A tanulmánykötet és a hozzá csatlakozó kisan'jológia, amely a Gyágyító természet alcímet viseli, voltaképpen az egészségvédelemmel rokonított szabadidő okos hasznosításának sokszínű szövetét teríti elénk, és amint azt a szerkesztő Aniszi Kálmán értő bevezetője hangsúlyozza: a szabadidőt „mint tömegméretű társadalmi jelenséget az ipari civilizáció szülöttének” tekinti. „Régmúlt időkben — folytatta a fülszövegre is felkerült eszmeiuitatását — ilyesmiről beszélné sem lehetett. ... Ahogyan a múlt felől a jelenen át a jövő irányába tartunk, úgy nő fokról fokra a szabadidő tartalma is. Hanem az embernek előbb önmaga méltóságának tudatára kellett ébrednie ahhoz, hogy elkezdje a mamimont imádó munkáltatókkal szemben a kemény küzdelmet, amely végül a munkások szabadidőhöz való jogának elismeréséhez vezetett.” Tegyük hozzá: de iuire! A kelet-.közép-európai társadalmakban ugyanis éppen napjainkban és egyre inkább — az életszínvonal rohamos romlása, egyes rétegek elszegényedése és ennek következtében a második és harmadik gazdaságba való kényszerű bekapcsolódás, a szabadidőnek kiegészítő tevékenység céljára történő ömpusztí- tó-kizsákmányoló felhasználása miatt — a szabadidő összeszugorodásának vagyunk tanúi. Ilyen értelemben méginkább igaz az a megállapítás, hogy „a szabadidő ösz- szefügg az egyén szabadságával”, s ahol ez megvan, ott „a szabadidő hozzájárul ahhoz, hogy az emberek szabadon kibontakoztathassák többirányú képességeiket”. Természetesen „minél több lesz az emberek szabadideje, annál többet foglalkoznak majd önmagukkal; választ keresnek olyan metafizikai kérdésekre is mint az, hogy: mi az ember? mi is az élet értelme? mivé lehetünk és mit remélhetünk? ... mik az értékek és hogyan viszonyuljunk hozzá?” — s a megtalálni vélt válaszoktól függően érvényesítsük önmagunkat. Ezen életfilozófiai gondolatok jegyében, a szabadidő, a gyógyítás-egészségvédelem és a természet hármas kötésében, 50 szerző (köztük 6 román nemzetiségű) 296 oldalon tudományos és ismeretterjesztő tanulmányokban, esszében, novellában és versben a szabadidő eltöltéséről, az ember szellemi-fizikai megújulásának, rehabilitációjának és rekondicionálásának művészetéről vall. A szabadidő kultúrált és hasznos felhasználásának módja sokféle, így lehet az olvasás (Szilágyi Júlia), >a zene (Terényi Ede), a képzőművészet (Cseke Péter), a játék (Bíró Zoltán, Fodor Katalin), a sport (Buchwald Péter, Cseke Gábor), a természetjárás (Bajor Andor, Kántor Lajos, Pillich László, Reisz Katalin) és az utazás (Kassay Miklós). A szabadidő eltöltésének különösen kedves, szociolóigliai megközelítése három asszonynak, a kolozsi György Zsuzsának, a széki Kocsis Rózsinak és a gyergyóremetéi Kozma Erzsébetnek vallomása „pihenésről, szórakozásról és kedvtelésről” (Nagy Olga), amelyből az önkifejeződés öröme árad. Ezzel az írással cseng össze a feszesebbre sikerült falusi szabadidő bemutatása (Oláh Sándor). Valamennyi írás tele van hasznos ötletekkel, élménnyel, lírai vallomással, de az írások azért meglehetősen egyenetlen színvonalúak, s a kötet karakterét alapvetően inkább a tanulmányigényű fejezetek határozzák meg. A tanulmányjellegű írások az egészségvédelem és gyógyítás címszó köré csoportosíthatók és a balneológia (gyógyvizek és -fürdők) köréből merítik tárgyukat. A gyógy- és ásványvizekben, borvizekben, gyógyfürdőkben és üdülőhelyekben bővelkedő Erdélyről lévén szó, különösen indokolt volt számbavenni ezeket a mostohán kezelt természeti értékeket. Florea Marin 11 román orvos- ill. balneológus kutatót 454
