Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Varga Imre: Ember, szabadság, harc (esszé)

íródtak le. S Jung kollektív tudattalanja is arra ösztönöz, hogy a mítoszok, mesék képeit belülről, árnyalataikkal együtt éljük át, hiszen vannak megfoghatatlan sejtelmek, amelyeknek formát csak a művészi szimbólumok vagy „'közös álmainkat megfogalmazó mítoszok adhatnak.” Volt-e valaha is az emberiség boldog? Vagy csak álmaiban képződött fel az Éden és Aranykor? De lamiit álmodunk, az teremtődő kép. Van. Valóság. A valóság része. Szent Ágoston szerint: „nem ragaszkodnánk a boldogsághoz, ha nem volna róla valamelyest tudomásunk.” A boldogság „nemes és tiszta dolgokon való öröm.” S ehhez pedig erőre, a végtelennel való állandó átjártságra, bölcsességre 'és szeretetre van szükség, mert ha sodródunk az olcsó örömökkel, ez nem boldogság, az csak a „kicsike jólét” ahogy Konfucius mester hagyta ránk. Az Aranykor viszont „a létezés tiszta, ideális formája, ősi képzet a tökéletes életről.” A történelmi ember tapasztalata, hogy ia boldog élet és a tényleges élet között szakadék van. S hogy az emberi érték az, ami életünknek értelmet, tartalmat ad. Az Aranykor visszaszerzése csák az éberség megközelítésével, megalapozásával és megvalósításával lehetséges. „A boldogtalanság oka a tudattalan térhódítása és kiteljesedése.” S ez főleg a romantika korától erősödött meg igazán, almikor Európán belül is a bensőséges, szemlélődő élet a dogmák és spekuláció térnyerésével visszaszorulnak. Hogy mi az ok és okozat, most ne keressük. Az élet zárt, la tét viszont nyílt, írja Patandzsáli, a jóga első rendszerező je. S a nyílt lét megtapasztalható, átélhető. A szenvedés és a boldogság összetartozása, a kettő együtt alkotja „a lét teljességét”. E kettő közti feszültség az életet az ideál megvalósításának irányában ösztönözheti. A „boldogságra irányuló élet előfeltétele éppen a szenvedés mély átélése és tudatossága. A szenvedés átéléséhez a boldogság mint hiány, mint kínzó szükség bukkan föl az elfeledettségből.” S itt újra föl kell említeni a betegségeket, a napjainkban oly gyakori neurózist, amely „.. .egy elviselhetetlennek érzett fájdalom eltusolása egy elviselhető lelki szenvedésért.”

Lehetséges-e még az Aranykor? A boldogság nem mint valóság, hanem mint lehetőség létezik. Aki viszont nem töréksziik az elérhetetlenre, írja Szvámi Puma, az az elórhetőhöz sem jut el. „Az ember élete nem megoldott, a boldogság ideálja azonban mutatja számára a megoldás lehetőségét.” „A szerelem akkor mérgeződik meg, amikor két ember nyílt és szabóid, egymásban feloldódó örömébe az egoi- tás szempontjai: az egzisztencia, biztonság, a hiúság, az infantilis érzelmi konfliktusok, a birtoiklásv-ágy .ismét beáramtanaik.” A boldogság tehát nem lehet csak egyetlen emberé. A mítosz is úgy regél az Aranykorról, mint mindannyiunk közös boldogságáról. „Az egyén és közösség üdve ugyanis egy: de ez nem mentsége a hatalmaskodásnák, beképzeltségnek, miások erőszakos megváltásának.” Ez nem az „eszményből” kapja erőit, hanem az önzésből, az egéből.

Idézzük litt dr. Pressing írásának befejezését: „Ha egy mondatban akarnánk összegezni, mi is hát szerintünk a boldogság, valami ilyesfélét kellene válaszolni: boldogság a közösség legjobb képességeink szerinti alázattal telt szolgálata: önzésünk legyőzése; egyéni életünknek az eszményeik -megvalósítására történő ráirányítása; élettevékenységünknek szellemi tartalommal és értékkel való megtöltése; a valóság éberségének .szünet nélküli gyakorlása.”

Ralph Waldo Emerson a magabiztosságról írt esszéjével szerepel a folyóiratban. Vállaljuk önmagunkat, gondolatainkat, ötleteinket, tanácsolja, mert ha nem, könnyen úgy járhatunk, hogy elutasított gondolatainkat a -lángelmék müveiben látjuk viszont. Az ember legyen önmaga, legyen mindenben egész. Aki teljes életet akar élni, annak nonkonformistának kell .lennie. „Eredeti .természetem törvényén kívül egyetlen törvény sem szent a számomra.” S az ember törvénye, hogy szabad és gondjait feladattá alakító lény maradjon. Erkölcse nem a zárt keresztényi vagy szektás keretekben -talál magára. „Én nem vezekelni, hanem élni akaróik.” Nem csatlakozik zárt csoportokhoz, párthoz, mert ahhoz álarcot kéne öltenie. Mert „egyetlen igazságuk sem teljes igazság.” Az ember a középpontja mindennek. A megalkuvás, kényelem és hamis idill kibillenti középpontjából. Holott a világ az emberért van. (S az ember -pedig a világért; hogy átlelkesítse.) A teremtmények

358