Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Varga Imre: Ember, szabadság, harc (esszé)
urának, hogy valóban önmaga legyen, többet kellene élnie intuícióival, természetességével, egyszerűségével. Az embert „egy fűszál, egy virágzó rózisa megszégyeníti”, mert „nem meri azt mondani: Én viagyok; én ezt gondolom”, hanem bölcseket vagy szenteket idéz. A jelenben (kell élni. „Ha az igazságaik, megfelelően élünk, mindent világosan fogunk látni.” Nem kell s nem is lehlet mindig okosakat mondani, gyakran elég bölcs dolog csák nyugodtan ülni. „Az én vérem minden emberé, s :a többiek vére az enyémmel közös.” Ha az ember mégis kiválik, mert olyan a legibensőbb természete, ez az elkülönülés „szellemi legyen”; fontos dolog az emelkedettség. Természetben, természetesen, „igazságban élni”. „A lélek nem vándormadár, a bölcs ember otthon marad.” „Foglalkozz saját (lelkeddel, és sose utánozz!” „A nemeslelkű ember szégyenli vagyonát, a saját .természetét többre becsüli.” Bárcsak így lenne most .is, .itt is. A teljes jelenlét nem könnyűség. Meg kell tanulnunk, meg kell iküzdenünk érte. Ami a gyermek számára még szinte bábaság, álom, nekünk tudatossá kell tennünk, hogy a jelent visszanyerhessük. Máskülönben rövid perceket takaríthatunk meg és eltékozoljuk az életet. A törekvés nem új, ismeri a buddhizmus, a keresztény misztika, a kabbala, a természeti népek is, akik a varázslat, mágia útján tettek szart önmagák és a világ fölötti hatalomra, vagy javítsák ki ezt máris Hamvas Béla szellemében: uralomra. A látó beavatásának útjáról szól Carlos Casteneda írása, a Szólások a hatalomról. A hatalom vagy uralom megszerzésének útja itt is (mint a buddhizmusban, a mágiában vagy akár a jógában) a tudás, mert „bármilyen félelmetes legyen is a tanulás, a tudatlan emberre gondolni még félelmetesebb.” A tudás 'emberévé kell válnunk tehát. De „amit tanul, sohasem az, amit elgondolt vagy elképzelt, ezért félni kezd.” Ezért ezen az úton első legyőzendő ellenfél a félelem. Hla mór az ember legyőzte félelmét, s ha világosság áraszt el mindent, az ember hamis önbizalmat szerez. „Ez azonban még csak az út eleje: kába tökéletlenség.” Ha fölismeri s legyőzi tökéletlenségét, hatalmat nyer, s így gyakran legyőzhetetlennek véli magát. De a hatalom-érzés és a világosság-tudat azt jelzi, hogy a (tanítvány még nem ura önmagának. A varázsló és a látó messzibb visz ennél, s eljut arra a szintre, mikor minden iaz ő kezében van. S 'ekkor belátja, hogy legnagyobb ellenfelét, az időt, illetve az öregséget nem .tudta legyőzni, legföljebb ha elutasítja magától. „Ha az ember megszabadul a fáradtságtól, s addig él, ameddig életre rendeltetett, csak akkor nevezhető a tudás emberének.” Ha fölismeri külső és belső energiáit, és tud élni velük. Meg kell tanulnia llátni, nehogy előítéleteket, kész ítéletformáit vetítse rá a napról napra megújuló világra. Minden megszokás az öregséget hozza előbbre. „A tudás emberének nincs sem becsülete, sem méltósága, nincs családja, neve, hazája, csak élete van, amelyet végig kell élnie.” A tudás az élet ellenőrzött őrülete. Vagyis: a folyamatosan tudatosított tudattalan. Az átszellemült energiák. A tanulás tehát harc önmagunkkal és a világgal. S a tudás végső soron nem valaminek a birtoklása, hanem önfeláldozás. Állandóan (a születés és) a halál tudatában lenni. Légzésünk ezt is jelenti: az adás és kapás, keletkezés és elmúlás folyamatosságát. A légzésben, étkezésben, mozgásban is erő van. A látó megtanulja érzékelni, irányítani s fölhasználni ezeket az erőket. De ez szakadatlan gyakorlásba, erőfeszítésbe, harcba kerül, s egészséges testet kíván. Előbb harcossá kell válnunk, testünket meg- edzeni, s utána tanulni meg a látást. Fontos a belső csend megvalósítása. „A harcos tudja, hogy a világ azonnal megváltozik, amint abbahagyja az önmagával való beszélgetést, és ezért kell készülnie erre a hatalmas pálfoldulásra.” S a végső tudása a keresőnek az lesz majd, hogy „a világ titok.” Vankó Gergely fainullmánya a zen-buddhizmust mutatja be, s ez az iskola tulajdonképpen „a nem kultiválás kultiválása.” Kezdetben az embernek erőlködnie kell, hogy erőfeszítés nélkül legyen természetes. „Ez mégsem primitív természetesség, s nem a nem cselekvés tudatos természetessége.” A buddhista tanítás lényegét találóan fogalmazza meg Boddhidharma: „nem lehet mások közvetítésével keresni.” De ez 359
