Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Kukorelly Endre: Javulások (Tizenkilenc darab tizenkilencsoros) (versciklus)

NÉGY

Volt egy lakájom.

(2) Eladtam, mert szaga volt.

(3) Volt egy bizonyos szaga, amit ki bír ki, mert

(4) én nem,

(5—7) de te sem. Akinek eladtam se bírja.

(8) Sohasem bírta, mindig rosszul lett az ilyen szagtól.

De nem ám

(9) befogtam az orrát miközben adtam, ha(10) -nem náthásán kell eladni büdöset.

(11) De mi van, ha nem náthás jön?

(12) Nem náthás jött. Nem volt náthás, és mégis

(13) haha!

(14) eladtam neki, na ez az az ügyesség, amire folyton célzok.

(15) Micsoda ügy, mi? Irigykedsz?

(16) Ha irigykedsz, akkor legyen egy szagos lakájod, azt

(17) add el annak, aki nem náthás az orrán, add

(18) úgy, hogy

(19) ne is fogd be ott, csak add el, és kész.

ÖT

Ha van ilyen, akkor van.

(2) Akkor lötyög.

(3) Ha nem lötyög, akkor nincs is, vagy úgy

(4) van, hogy van,

(5) de nem lötyög. (Vagy úgy!) (Ha csak nem úgy, és akkor így tovább.)

(6) ha viszont lötyög, de nincs, olyan nincs.

(7) Milyen van? Van tehát az, hogy van és lötyög,

(8) van, hogy van, de nem lötyög, mivel szorul,

(9) de az is lehet, hogy egyszerűen csak passzol, és akkor megette a fene.

(10) Vagyis kész, elromlott.

(11) Passz.

(12) Passzol,

(13) tehát rossz. Nem lötyög. Csak egyszerű reflex, hogy ami passzol, az nem rossz.

(14) Itt rossz.

(15) Ez itt hiba. Túl kézenfekvő lenne. Csak mert úgy szoktátok meg. Máshol lehet, hogy úgy van, de az máshol

(16) van. Lehet.

(17) Itt így van, itt lötyög, ebbe bele kéne nyugodni. Mert ami passzol az nem szorul

(18) mivel passzol, de

(19) mivel passzol, nem képes lötyögni se, ez pedig rossz, ez a rossz, és slussz-passz.