Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Kukorelly Endre: Javulások (Tizenkilenc darab tizenkilencsoros) (versciklus)

HAT

Végre találtam egy zugot. Igazi kis

(2) zug. Egész életemben egy kis zugot kerestem magamnak, és ez egy zug, éppen olyan, amilyet kerestem. És már jó ideje.

(3) Jó ég.

(4) Ez a zug nem Zug, ejtsd cug, vagyis vonat, vagyis ez nem vonat, és nem is zug, mint például a füled, ha zúg, nem, itt egyáltalán semmi nem zúg, mert ez csak egy egyszerű zug.

(5) Kész.

(6) Egy kies tartomány. Oda vonul ki esténként az ember a zivataros életből.

(7) Van zugom, na végre. Megtaláltam. Éljen.

(8) Hurrá.

(9) És éppen idejében találtam, mert már kezdtem bezúgni.

(10) Ezerkilencszázhatvanban volt utoljára zugom. Fölmentem a padlásra, ott leltem magamnak egyet.

(11) Poros volt ez a zug. Zug volt. Akkor halt meg a nagyapám. Nem

(12) hozott több Zsuzsi csokoládét. Mindig hozott, és amikor jött hazafelé, zörgette a zsebében a Zsuzsi csokoládét. Jött, zörgetett.

(13) Celofánba volt csomagolva a Zsuzsi, azért zörgött.

(14) Na, mit hoztam?

(15. Mit. Könnyű

(16) volt kitalálni, hogy mit. Zsuzsit

(17) hozott. Zsuzsit hoztál. Zsuzsit hoztál, nagyapa.

(18) Most meghalt. Vagyis akkor, annak idején, még a zug idején, ezerkilencszázhatvanban.

(19) A padlásra nem mehettem föl, a zugomba. Mert állítólag koszos volt.

HÉT

Állandóan kontaktust akarsz teremteni.

(2) (Pont.)

(3) Miért, teremteni akarsz.

(4) (Kérdőjel.) (Felkiáltójel.) Hát

(5) ez izgat

(6) ez izgat téged, hogy jönne valami, ember, vagy mi, valami csatlós, és akkor te rögtön igyekeznél teremteni.

(7) Kapcsolatot teremteni, vagy affélét, olyat, amilyet lehet, nekimennél, ledöntenéd

(8) olyankor nyikorogna az egész alakod,

(9) zabálnád, becsavarnád őt, ráülnél és rágnád a vértet, berágnál a sodronyig, és vissza a rostélyba, kinéznél a szemen, kihallgatóznál a csatlósból, kinőnél onnan, mint a szőr, te volnál ott a nátha.

(10) Mindent akarnál. Reggel

348