Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)

KÜLSÖCSÄNY, 1883. december 18.

„1883. évi deczember 18.án elkövetett rablást megelőzőleg 3. nappal ifj. Savanyó József, Kecskés József és a szökevény Horváth Nárai János Külső Csányba jöttek és Novák Ferencz uraság birkaaklába mentek, hol Csécs József számadó juhász távollétében ennek bojtárját, Lengyel Ferkót keresték fel és nevezettet arra kérték, hogy számukra eledelt szerezzen, — Lengyel Ferkó erre bemen vén gazdájának lakására, Csécs Józsefnek mondá, hogy a börtönből szabadult 3 szegény legény van az akol- ban, kik enni kérnek, Csécs József erre elkészítő a vacsorát és azt Lengyel Ferkó kivivé az akolba, hol azután megvacsoráltak és beszélgettek, ezen beszélgetés közben jött a szó Schorich János földbirtokosra, ifj. Savanyó József kérdezősködésére Lengyel Ferkó elmondá, hogy ezen úrnak sok pénze lehet, mert a napszámosait legjobban fizeti, ezen beszélgetés közben a rablók elhatározták, hogy Schorich Jánost ki fogják rabolni és ifjú Savanyó József különféle bíatatgatásokkal, különösen az által, hogy csak strázsaképp fog szerepelni, s így fel nem ismerhetik. Lengyel Ferkót is rábírta a rablásbani részvételre, midőn Lengyel Ferkó a rábeszélésnek engedett és megígérte, hogy velük fog tartani, — megállapodtak abban, hogy harmadnapos este felé a „búza gödörnek” nevezett erdőrészben fognak találkozni Lengyel Ferkóval és onnan mennek a rablás végrehajtására, ezen elhatározás után Lengyel Ferkó a rablókat a közel lévő gétyei hegyre kísérte Bernát Ferkó szőlőpásztorhoz és onnan tőlük megváltott, harmadnapra az előre meghatározott időben ifj. Savanyó József, Kecskés József és Horváth Nárai János csakugyan megjelentek a „búza gödörnek” nevezett erdőrészben, és miután Lengyel Ferkó szintén oda érkezett, Horváth Nárai János egy puskát adott át Lengyel Ferkónak, melyet a szőlőpásztortól, a hegyről hozott, ezután mindannyian megtöltők fegyvereiket és Schorich János lakására mentek, hol Lengyel Ferkó a ház bejáratánál foglalt állást, ifj. Savanyó József, Horváth Nárai János és Kecskés József pedig a házba bementek, az utóbb nevezett később a szobából kijött és az udvaron az ablak előrtt foglalt állást. —

... midőn a szobába léptek Schorich Jánosra azonnal fegyvert szegeztek és a rablóvezér ezen szavakkal szólítá meg »ne félj, senki nem fog bántani, csak a pénzt add elő«, ezen felszólításra Schorich János elővevén tárczáját, átadá az egyik rablónak, ki abból az összes pénzt, mely mintegy 30 forint lehetett kivette és a tárczát visszaadva újabban pénzt követelt, Schorich János erre kijelenté, hogy több pénzt nem adhat, mert esetlegesen jelenleg több pénz nincs házánál, — ezen kijelentésre az egyik rabló tenyerével Schorich Jánost többízben arczul csapta, 'a másik rabló pedig, aki vezérnek lenni látszott, öklével úgy szemközt vágta, hogy Schorich Jánosnak a szemüvege a földre esett és összezúzódott, akkor a rablóvezér káromlás között ezen szavakat mondá »add elő porosz kutya a pénzedet, mert mi tudjuk, hogy neked sok pénzed van«, miután Schorich ezen újabb felszólításra sem tudott több pénzt előadni, nevezettet a rablók a székhez zsineggel megkötötték és kezeit hátravonva szintén összekötötték, e közben az egyik zsebeit kutatta ki és pecsétnyomó arany gyűrűjét, arany óráját és lánczát elszedte, a másik rabló pedig a szobában feltalált erős keményfa botját véve kezébe, azzal addig ütötte Schorich Jánost, míg csak a bot középen el nem törött, ezen ütlegelés közben a rabló folyton azt mondá »add elő ku/tya német a pénzedet«. Ekkor történt, hogy a nagy jajgatásra a szomszéd szobában munkálkodott Szalay Flórián asztalos kíváncsiságból azon szobába nyitott, hol a rablók voltak, amint belépett, a rablóvezér azzal szólítá meg — »ki vagy« —, ezen kérdezett megmondta, hogy asztalos, mire a rabló, azt mondá neki „no, ha asztalos vagy, akkor bújjál az asztal alá”. — Szalay Flórián belátva, hogy rablókkal van dolga szót fogadott és az asztal alá bújt és onnan nézte Schorich János újab- bi kínoztatását, mit a rablók azon reményben, hogy pénzt csikarhatnak ki, ismét megnevezettek azzal, hogy Schorich Jánost a székről felszabadítva a földhöz csapták és hosszú szakállába kapaszkodva a padlón vonszolták, az egyik rabló a fülére tiport és lábával megrugdalta, közben ezen szavakat mondá »kutya német, ha nincs pénzed, miért jöttél Magyarországba«, — ezután ismét a székre ültették és megparancsolták neki, hogy egy kijelölt pontra fordítsa tekintetét és mozdulni ne merészeljen, midőn Schorich János engedelmeskedett, a rablók kinyitogatták a szekrénye337