Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Határ Győző: Medvedorombolás (prózavers)
1. FEJEZET (A NAGY HANGÁT VETÉS — INTROITUS) A hang: ahogy a torkomon kifér. Fenyegetettségében süvítő hang; üvöltözve jajveszékelő hang, harsányan tiltakozó hang — hangrobbanás beremegése — — hogy milyen az, amikor szembekerülsz a széteséssel? a szanaszerte kergettetéssel? a kilobbanással? és végignézed elmúlásodat? Hogy milyen az? — hogy a fájdalom hullámverésének a tarajára emelkedve (amire csillapító port még nem törtek a Kaduceus ópium-mozsarában) és onnan nézve, ezen az elgyötörtségen keresztül, milyen az, amikor fokról- fokra szembekerülsz a leépüléssel? — hogy milyen az: még kérdezed?! — mert mi az élet, ha nem ez?! — az élet az ömlés — az élet a víz ezertonnás hullámkorbácsával — magarák százaival az ömlés betörése. Az ömlés é! Hát nem hallod az ömlés döngését?! >— mertmivel így ömlik-özönlik a v í z, ami vagyunk; mert mi is a z vagyunk, 98 százalékban, a v í z, annak tódulása, annak a döngése — a vízé! A víznedves vízé! A víz az élet minden porcikája! bőnyéje! csontja! vére! veleje — féktelen ficánkolása! Az é 1 e t a víz minden porcikája! bőnyéje! csontja, vére! veleje — féktelen ficánkolása! Te Hitetlen Tamás — de most, de most?! — mi történik, ha a víz többé nem hajlandó vállalni-végezni a valósu- lás Nagy Hangátvetését, hogy az étel — életté és viszont, az élet étellé váljék? Amikor a víz felmondja a hús frigyet, a víz, a hitszegő víz! felmondja az életre-halálra szóló barátságot a húsban és kijelenti: neki többé nem ízlikavíz?! a víz, ami még élt az imént és üdítette magát: a víz-a-vízzel — e z az élet förtelmesnek találja a víz ízét, amely többé nem üdít? — megértitek? — felfogjátok? — a niagarák százaival dörömbölő víz! a vízágyúdörgés ami tegnap még volt! és most egyszeribe az undortól elfintorodva kijelenti, hogy többé ugyan el nem végzik a mindennapos Nagy Hangátvetést (hogy élet — étel), mert ő csak v i z e n y ő akar lenni ezentúl, s vízi-valóság hüllő dögében — amilyen az élettelen, az életet-meg-se-sejtő hüllő dögé a víznek: a hüllő dög víz...?! — ilyen az, amikor szembekerülsz a széteséssel, a szanaszerte kergettetéssel, a kilobbanással és végignézed elmúlásodat: ilyen az — ilyen az, amikor leépülsz. Lépcsődén csúszol folyamatosan mind alább és amíg még van mi nézze, (aki voltál: éned) és van mivel nézze (tudatod) — már figyelheted, a széleken mint feslik, foszladozik éned megbomló nyalábja. Ilyen az — — ilyen az, amit a tudatlan halandó annak mond; és amit közelebbről lát, aki halálközeibe kerül és a pankreászgyulladás leírhatatlan gyötrelmén keresztül is álmélkodva, igen, álmélkodva szemlél: ilyen az, annak, akinek megadatik oktató, szemléltető formán, utoljára. A halál — 318
