Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Határ Győző: Medvedorombolás (prózavers)
A szín: magas, tágas, múlt századi, 30 személyes kórterem; ajtaja fölött a felírás: INTENSIVE CARE UNIT — INTENZÍV OSZTÁLY voltaképp az olasz verismo szellemében, szentimentális, nyájas, jól jelenetezett felvonás. Keresztezése az életveszélyes betegek kórtermének meg egy családias és mégis előkelő étteremnek, mondjuk burmai vagy vietnámi, esetleg indonéz vagy bangkoki konyhával; és a dekoráció is olyan — operaszínpadra illő, behízelgően giccses és édeskésen ízléstelen az ágyak körül asztalok, székekkel — a vendégeknek, akik egyúttal látogatók és betegeiknek úgy adnak itt találkát, hogy távolról sem tekintik őket „betegnek”, a világért sem (sőt, úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy szeretteik orrából gyomorsav-tasak, melléből juguláris plasztik kanül lóg és a magasban fityegő, fehér potasszium-folyadékkal teli plasztik-tőgyet is, mintha meg se látnák — abból sajtolják a táplálkozni képtelen szervezetbe a tápanyagot) — ugyanakkor, mintegy udvariasságból, a vendégek maguk is le dugják a gyomrukba a gyomor- sav-tasakot és — némi gyorsfagyasztással megcsupaszított mellükön — méla mosollyal tűrik, hogy nyakverőérnél beléjük tuszkolják a kanült meghitt asztaltársaságok, dévaj csoportokban csevegnek; olykor: — dehiszen ez felséges! fel-sé-ges! valami-felséges! ilyen és hasonló kiáltásokkal dicsérik a felszolgált homárt, a langusztát, garnélát és ami rákságot- és osztrigaféleséget csak elébük tesznek a serény és távolkeleti ápolópincérek a zene alig hallható akusztikai tapéta; az étteremkórházat betölti a betegek és belátogató hozzátartozók bele-belelendülő, élénk társalkodása 2. FEJEZET (ÁLDOZATOS LÁTOGATÓK VENDÉGELÉSE) 3. 4. 5. 6. etc. FEJEZETEK (ÁLDOZATOS LÁTOGATÓK FOLYAMATOS VENDÉGELESE) Változatok a 2.-ra. A szín: ugyanaz az elegáns étteremkórház, de az asztalok csoportosítása, a Puccinira fajló zenei háttér, és az édeskés vendéglátóipari dekoráció és — nem utolsó sorban — a meghitt beszélgetések szőnyegre hozott témái mások. (kisded válogatás a beszélgetések cifrábbnál-cifrább témáiból) — ó, azok a felejthetetlen nyarak! Erdélyben, a Feneketlen Tónál! — hát amikor az ámbituson arról a te szegény szendergő nagyanyádról hajtottad a legyet és a darázscsípésre felébredt: emlékszel? — meg amikor öregapád előhozta a méhesből a lépesmézet és mi azon frissiben a jegelt irósvajjal, a lépről cipóra-nyalva ettük? — a büdösbarlang, a cseppkőbarlang, asztmára, reumára: nagyanyá- dékkal — — azok a mindhalálig-felejthetetlen arany- és ezüstmenyegzők, azok a hegyen-völgyön gyémántlakodalmak! — Poprádon! Szoboszlón! 319
