Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Vlagyimir Tyendrjakov: A kommunizmus boldog szigetén (Földeák Iván fordításai)
kell, hogy legyen az, aki ennyire eredetien és hitelesen meg tudja játszani a győzelmi mámort — a vállával, basával, lábával, sőt, még a fülével is! Óh nem, csak olyan ember tud így viselkedni, akit diadala csordultig eltölt, aki szeretné azt leleplezni, de képtelen rá, s majd szétdurran tőle! Oldalt a rokonok tovább szellemeskiedtek, a siker egy csöppet sem lepte meg, s nem is lelkesítette őket, én viszont, az igazat megvallva, gondterhelten álltam. Igen, ez az apró jelenet számomra még most is megmagyarázhatatlan rejtély, majdhogynem csoda. S az egyetlen magyarázat rá, amivel szolgálhatok — Hruscsov rendkívüli jelleme. Nem tagadhatom, magával ragadóan céltudatos, férfiasán állhatatos és makacs jellem volt. Harca Sztálinnal bizonyíték erre. A népek már halott és leleplezett vezére kétségbeesetten ellenállt. Kicibálták a mauzóleumból, ám ő újból visszafeküdt. Megpróbálták agyonhallgatni, ám ezer és ezer bronz, márvány, gipsz szoborral emlékeztetett magára, ott álltak ezek az ország városaiban és utaink mentén, földrajzi nevekkel, híveinek tompa, fojtott éljenzésével volt jelen. Hruscsov pedig kihajította Sztálint a mauzóleumból, ledöntötte szobrait, letörölte nevét a térképről, nem rémült meg milliónyi hívének morgásától. Próbáld meg kétségbe- vonni e férfi szilárd jellemét! Most pedig gyerekes közvetlenséggel örült kivívott diadalának — mégiscsak eltalálta a korongokat és bebizonyította ügyességét! Nézd csak, ki vagyok én! Nyomban rohantak hozzá a porcelán díjjal. Fontoskodó komolysággal vette azt át, melyből nem hiányzott az államférfihoz illő méltóság... Mzsavanadzére pillantott. Mzsavanadze ujjongott. Egész lénye ragyogott — hála Isten, micsoda szerencsém volt! — s hízelkedve kereste Hruscsov tekintetét... A mosoly lehanvadt Mzsavanadze arcáról, ment elcsípte gazdája pillantását, s díjára tekintett, melyet mindkét kezével szégyenkezve szorított testének ama illetlen részéhez; ej-ej, apró hiba történt — Mzsavanadze cifra porcelán szobrocskája szemmel láthatóan gazdagabban volt bearanyozva... Hruscsov fürkészőn végigmérte a hozzá méltatlan díjat. Mzsavanadze felpattant és készségesen felajánlotta: — Cseréljük ki, Nyikita Szergejevics. Nem, ezt nem a jobb poén kedvéért találtam ki, minden pontosan úgy történt, ahogy elmondtam, kérem, higgyék el. Igen, igen, Hruscsov elcserélte a díjat, átvette Mzsavanadze jutalmát, melyen több volt az aranyozás. S .mindketten szemmel láthatóan meg voltak elégedve a cserével. Ekkor az erdőn hangszórók szava harsant végig: — Kedves vendégeink! Kérem, fáradjanak az asztalhoz! Kedves vendégeink! Kérjük önöket!... S mindnyájan elindultunk a fenyőfák között kifeszített, nagy csíkos ponyva felé. Alatta szorosan egymás mellett asztalok álltak. Ott voltam, ettem-ittam kedvemre ... Hogy ne vádolhassanak üres locsogással, mellékelem a megőrzött dokumentumot — az étlapot. EBÉD Kaviár, pástétom Töltött fogas Dunai hering Gyümölcsös pulyka Vegyessaláta Rák sörben Húsos savanyúleves Erőleves húsos fánkkal Pisztráng fehér borban Saslik Párolt karfiol zsemlemorzsával Dinnye Kávé, sütemény, desszert, gyümölcs Szemjonovszkoje, 1960. július 17. Az italokat szégyenlősen nem sorolták fel. Az ínyencek azt állítják, hogy legutóbb az ebéd bőségesebb és választékosabb volt. (1974. március) (Földeák Iván fordításai) 17
