Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Berkes Tamás: Furcsa emberek metafizikája (A groteszk változatai Hrabal pályáján) (tanulmány)

lyiik klasszikus filozófus nyitott kötetét. Melankolikus bölcsességgel, a szépség utáni kétségbeesett vággyal teszi ezt; munkája által a mindenihiatósáig végtelen szférájába emelkedik. Ám a hulladékpapír bálázása közben szörnyű érzés keríti hatalmába: az eszmék harca és a prágai kanálisokban gyilkos küzdelmét vívó patkányok ugyanazt az öncélú cselekvést példázzák — s ebben a látomásban maguk az értékek, az emberség alapjai zúzódnak össze. A tanulság egy'visszatérő állításban fogalmazódik meg: „az ég nem emberséges, és a gondolkodó ember bizony szintén nem az”.

Ezen a ponton jelenik meg Hanta előtt Jézus és Lao-ce, a „romantikus” és a „klasszikus” filozófus. Az egyik „optimista spirál”, a másik „kiúttailan kör”. Az emberség talpkövét azonban egyiküknél sem lelhetjük fel, bár Hrabal sejtetni enged valami kimondhatatlant és megfoghatatlant. De a szavak már üresen csengenek: az „együttérzés” és a „szeretet” hitelét vesztett absztrakció, amely már kiülepedett Hanta életéből. Alighanem csak álomfoszlányról van szó, ami már nem talál utat az élethez.

A Zajos magány értékhiányos világában a hős belső tartalékai — s ez újdonság Hrabalnál — nem nyújtanak védelmet a személyiség számára. Hanta, az „önvilág- ámító” hős leépülése katalitikussá emeli a brabali prózát, amely korábban, a tragikus és a komikus síkok közötti villódzással meg tudta teremteni az értékfeltoltődés lehetőségét. Persze, az irodalmiság szintjén ez most is megvalósul, hiszen a mestermű feláldozást kínál az olyasának, ám az érték lehetetlenségének tragédiája széttöri az emberséges személyiség mítoszát. Így válik érthetővé, hogy a hős önértelmezésének képessége miért vezet el az öngyilkosságig, hiszen Hrabal a „kultúrával telített és a kultúrától megfosztott világ között húzza meg a határvonalat”12 — és a kultúra korának pusztulása egyben a szabad személyiség klasszikus látomását is a történelem szemétdombjára veti.

S hogy mi jön ezután? F-ilológiailag pontos válasz már csak azért sem adható, mert Hrabal legújabb trilógiája még nem jelent meg nyomtatásban. Illetve a sorodat harmadik kötete (Foghíjak — Proluky) olvasható már nyugati kiadásban, s bizonyára az -első két rész -sem marad sokáig kéziratban. (Menyegzők a házban — Svatby v dómé; Vita nuova)13.

Az eddig ismert részleteikből így -is nyilvánvaló, hogy a regényfolyam új megvilágításba helyezi Hrabal egész eddigi pályáját. Valódi önéletrajzot ír, ám jellegzetesen posztmodern gesztussal saját felesége előadásában mandjla el „az én kincsem” történetét, nem riadva vissza az elmúlt negyven év politikád természetű kálváriájának az ábrázolásától sem. De az elbeszélő megválasztása nem csupán zseniális műfogás, mivel tartalmi, szemléleti konzekvenciái ds vannak: minden korábbinál teljesebb egységbe forrasztja a vállalható, kötelezően elsajátítandó értékek rendjét. Ennek az összegzésnek mielőbbi teljes kiadását kívánva köszöntőm a hetvenöt éves cseh írót.

JEGYZETEK

1. Adatok tekintetében a következő Írásokból ^ merítettem a legtöbbet: Slovník feskych spisovatelű. Toronto, 1982; Helena 7. Kosková: Hrabalovo dilema. Svédectví,

1984, No. 72 : 777—778: Kvetoslav Chvatík: Fenomén „Hrabal”. Promlny, 1985/1: 25—

37; Varga György: A realista világámító. Nagyvilág, 1984/4 : 574—583; Bojtár Endre:

Tény és vélemény. Liget, 1988/2: 92—102.

2. Hrabal önjellemzése a Poupata című kötet utószavában. Idézi Bojtár, 1988: 93.

3. B. Hrabal: Odpovídá na otázky Jaroslava Putíka. Orientace, 1966/4: 24.

4. B. Hrabal: Túlságosan zajos magány. In: Gyöngéd barbárok. Bp., 1985: 17.

5. Varga, 1984; Bojtár, 1988; a címadó elbeszélést Hosszú Ferenc fordította „átlénye- gítők”-nek.

6. Fremysl Blazícek: Hrabalovy konfrontace.

In: PfibShy pod mikroskopem. (Red. R. Pytlík.) Praha, 1966: 12—16, 21—22. Wolfgang Kayser: Das Groteske. Seine, Gestaltung in Malerei und Dichtung. Oldenburg-Hamburg, 1957. Mihail Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz kultúrája. Bp., 1982.

8. K. Chvatík a PostrizTny kéziratának elkészültét 1970-re teszi. Chvatík, 1985: 37.

9. George Gibian: The Haircutting and I Waited on the King of England. In: Czech Literature Since 1956: A Symposium. (Red. W. E. Harkins, P. I. Trensky.) New York, 1980: 75.

10. Gibian, 1980: 83.

11. Gibian, 1980: 86.

12. Bojtár, 1988: 98.

13. A kéziratos kiadásról lásd a Svedectvi recenzióját: 1987., No. 82: 417—418.

278