Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Kiss Gy. Csaba: Hrabal, avagy a kispolgáriság dicsérete (A Sörgyári capriccio ürügyén) (esszé)
KISS GY. CSABA Hrabal, avagy a kispolgáriság dicsérete A SÖRGYÁRI CAPRICCIO ÜRÜGYÉN 1976-ban látott napvilágot ez a kisregény, abban az esztendőben, amikor Európa középső tájain a konszolidációs korszak talán éppen túlhaladt apogeumán, bár maga az idő mintha nem is mozdult volna. Az időpont akkor sem leihet teljesen közömbös, ha jól tudjuk, a cseh mesternél egy-egy mű megírásának és megjelenésének a dátuma között nemegyszer igen nagy a különbség. Mint ismeretes, 1969 után Hrabal is osztozott azoknak a cseh íróknak a sorsában, akik nem voltak hajlandók a változásokat politikai hűségnyilatkozattal üdvözölni, s ezért írásaikat nem jelentethették meg. Ekkor, a hetvenes évek elején kezdte el életműve egyik legjelentősebb vállalkozását, azt a családi krónikát, mely trilógiává bővül az évek során. Gyermek- és ifjúkorát eleveníti föl, a közép-csehországi kisvárost, „ahol, megállt az idő”. Ennek a trilógiáinak az első darabja a Sörgyári capriccio, melyet csak jobb híján nevezhetünk kisregénynek. Különös idill ez a mű, egy hajdanvolt világ megidézés-e — több mint három évtized időbeli távlatából, hiszen Hrabal a harmincas évek végéig élt abban az Elba-parti kisvárosban, amelyet a térképek Nymburk néven tüntetnek föl. A kötet fülszövegében az író krónikának nevezi a művét, ami mindenekelőtt a szándékot jelzi, a megörökítés szándékát. Nekünk, olvasóknak tanúságtétel, hiszen a krónikás környezete, világa elevenedik meg benne, ő maga — ha gyermekként is — tanúja, szemlélője volt az elbeszélt eseményeknek. Mint egyéb műveiben is, hiszen miként egy külföldi méltató ja (Susanne Roth) írja: „Valósága nem egyéb, mint életrajzi tapasztalatainak a valósága és az előző nemzedéké, melyet hallomásból ismer”. Az olvasó egyik első kérdése, hogy miilyen összefüggésbe hozható egymással — egyáltalán van-e ilyen összefüggés? — a műben megjelenített kor és a mű megírásának ideje között. Milyen kapcsolat lehet tehát az egykori és az akkori békeévek között, milyennek látszik ez a régi cseh kisváros mintegy fél évszázad távolából, a történelmi megrázkódtatások után, amikor már a valamikor olyiigen vágyott nagy modernizációk fordulatai bekövetkeztek, és ilecsillapult a hullámzás, mintha sok- minden kiegyenlítődött volna? Amennyire magától értetődő ez a kérdés, annyira nehéz rá árnyalt választ adni, hiszen maga az a tény, hogy az író a gyermekkorának a világát -elvewíti meg, és az idill színeivel rajzol, természetesen .tartalmazza a jelen és a múlt szembeállítását, de e követkeatetés nem túl nagy fölfedezés, közhelynél többnek nemigen tekinthető. Magyar olvasóként — vagyis elfogultan, hiszen joggal gondolhatjuk: -részben rólunk is szól a mese — engem elsősorban az érdekel, hogy a Hrabal átköltésében megjelenő cseh kisvárosi világ milyen értékeket közvetít számunkra, továbbá: miért fontosak az írónak ezek az értékek, és vajon a visszatekintés nem hiábavaló merengés-e csupán, segít-e -abban, hogy túllássunk és túlhaladjunk a jelenen. A csehül nem tudó magyar olvasó is viszonylag hamar megismerhette ezt a prózai szöveget, hiszen a mi nyelvünkön az eredetit csupán három esztendő késéssel követve látott napvilágot, ami a szomszédos népek értékeinek a közvetítésében nem lebecsülendő eredmény. De rögtön figyelmeztetni kell arra, hogy Hap Béla fordítása egy igen lényeges ponton, a címben eltér a cseh szövegtől. H|a nem kárhoztathatjuk is ezért a fordítót, mivelhogy majdnem lehetetlen dolog magyar megfelelőt találni az ősi szláv hagyományban gyökerező szokásra, a kisgyermekkor befejezését jelző hajnyírásra (postriziny), nem tekinthetünk el a címben kifejezett tartalomtól, hi269
