Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Esterházy Péter: Akarja látni arany Budapestet? (Novella a 75 éves Hrabal tiszteletére)

illusztrátorokkal, áthozza Walter Triert a beríiini Uhutól, megállapodást köt vele; apa, a Mándy^pofa apja, meg a kedves papa, a Hnabal-pofa apja, ezer és ezer apa: a novella most hallgart;.. .*

6.

A feleségem elkapta a pincér grabancárt. Megmarkolta azt a kis kabátkát, s húzta vissza a férfit, minit egy kismacskáit. Nagyon lágyain kérdezte.

— Mii van, Bandii Ibácsii, a kollégája szemével, mért annyira gyönyörű, mért csillog ennyi színiben és oly erővel, hogy csakis oda tudnék nézni, de ha odanézek, be kell hunynom az enyém, és nézze, még most is könnyes, mért van ez?

— Mert üvegből van, angyalkám. Muránói üveg, a legfinomabb, az apja intézte el, kormányszintű az apja. ö lőtte ki a szemét a szolgálatival. — Rámnézett. — De ebből ne vonj le következtetést a rendszerre. Tudom, szeretsz levonni.

A feleségem pedig szeret úgy viselkedni, mint egy vénasszony, aki túl van már mindenen, nem nélküli, s ha valaki mégis szépnek látná, azt az évek bölcsessége teszi csupán, szóra sem érdemes. Ez nagy hatással van a férfiak egy jelentős részére, főként a -fiatalabbjára. Madárka a kígyó előtt, rakosgatta az asztalunkra rőt arccal a pincérfiú az elvarázsolt magyar söröket, az öreg az eszcajgot szórta elénk. Gyermekeink áhítattal vigyorogtak.

— Sürögnek-forognak.

—• Serények!

— Buzognak!

— Bandi bácsi kérem, hát föl sem vettük a rendelést.

Az öreg a feleségemre nézett. Miért?

— Hogy hívják a fiút? — Ezt kérdette a feleségem, és a fiú ismét elpirult. — Nem Miklósnak?

— Ez kormányszintű, angyalom! Éppen úgy hívják.

— Miklós, vegye föl a rendelést. — Ezt mondta a feleségem, ß hangja sápadtan és határozottan valahonnét a századelejéről szólt.

— Igenis, nagyságos asszony. — És előételnek fcucsmagombás libamájat javasolt, egy pohárka Oiardonnay-val, hideg uborkalevesit, közbülső érteinek borjúmirigyet vagy kis lazacot, s ugyan volna dióval töltött harcsa és narancsos kacsa is, ő mégis egyértelműen, a szezon ellenére, az őzbélszínt javasolná valami hihetetlenül könnyű knédlivel.

— S ha már a könnyűségről van szó, befejezésül, itt nincs pardon, citromszuflé ! Ha arra rá tetszik a kedves vendégnek fújni, az elrepül... Persze ha nem tetszik ráfújni...

Avval vihogva elszaladtaik mindketten, az ajtóból Bandi -bácsi visszaüvöltött.

— Direktorom, akkor hozom a csuszát, a pacalt és a halleveket! Ikrával! Telenyomom tejjel meg ikrával, direktorom, oké?!

* Almomban Hrabal az apám volt, de ebbe most nem bonyolódnék bele.

252