Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Pályi András: Féltés (próza)

anyáról, se a rendőrről. Éjszaka ugyanúgy nyitva volt résre az ajtó, mint mindig. Másnap elcsendesült iá havazás, délre még a nap is előbújt. A feketearcút hívni se kellett, eljött magától. Akart valamit, de nem mondta ki. Anyától megilletődött, s ez már-már nevetségesen rosszul állt neki. A gyilkos nőről mesélt. Hogy nem is konyhakéssel ölte meg a lányát, hanem pengével. Hogy egy angyalföldi albérletben lakott gyerekestül, de nem volt igazi proli, inkább valami irodás csaj. És amúgy is kissé gógyis. A főbérlője többször riasztotta a házmestert, mert pengével a kezében kergette a kislányt, és rikoitozott. Lett egy szeretője, aki odavette volna a lakásba, de csak gyerek nélkül. Dankó jól befészkelte magát a karosszékbe, ahol előző nap az őrmester ült. Egyre odaadóbban magyarázott. A nő úgy elfolyatta a kisgyerek vérét, akár egy csirkéét. Nagy vörös foltok maradtak a hóban. Én vezettem nyomra a zsarukat, mondta. Jöttek utánam farkaskutyával, isten bizony. A leg- elhagyatottabb partvidéken, ahol még nyáron is alig fordul meg ember. Tocsogtunk a véres hóban. És a kutyák kikaparták a gyerek tétemét. Csupa alvadt vér, fagyás, rongyok. Ha én nem vagyok, még ma is keresik. Eszükbe se jutott az az ösvény a bokrokon át. A hülye zsaruk. Anya nem bírta tovább, megszólalt. Nagyon nyersen. A te apád is zsaru. Dankó csak erre várt, kigyúlt a gombszeme. Nevetett. Az hát, zsaru. De én vezettem nyomra a rendőrkutyákat! És beleszórta a szemét anyába. Nem hiszi? Maga nem hiszi?! Felállt, lépett. Ugyanazzal a magabiztossággal, mint az őrmester. Hol volt már a megilletődöttsége, amit eljátszott a régi vágású úriasz- szony előtt! Sistergattt a hangja. Maga nem hisz nekem, pedig jobban tenné, ha hinne. Maga sose lesz rendőrkurva, mert túl rossz káder hozzá! Érti?! Anya lila arcából lángok csaptak elő. Te mocsok! gané! strici! Hazudsz! Kilökte a gangra, neki a vaskorlátnak. Az meg odaköpött a rézküszöbre, káromkodott. Anya bevágta az ajtót, leroskadt. Ez a cigány, mondta, ez a hazug cigány! Hogy került ide? Te hoztad föl? Mit akart ez itt?! Meg ne lássam még egyszer! Száraz maradt a szeme, nem sírt.

Apa egy nap megérkezett, kezében az aktatáskával. Nem beszélt róla, hogy hol járt. Mind a hárman úgy tettek, mintha ez lenne a természetes. Évek múltak, és a fiú felnőtt. Egy békés vasárnap délutánon, amikor kettesben maradtak, s a bajnoki rangadót készültek megnézni a televízióban, felelősségre vonta az apját. Jogom van tudni, volt-e nő a dologban vagy sem, mondta. És előadta az egész históriát, a télikabát ellopásától anya és Dankó botrányos perpatvaráig. Apa rápirított. Ne viccelj velem, hol volt akkor még a csőszoknya! Álltunk a körúton, és a saját szemeddel láttad azt a fruskát? Aki nekem tetszett? Mulatságos 'történet. Ráadásul az a szerencsétlen Dankó is a meséivel, A Jézuska pöcse, az, látod, az volt az ő nívója. Már hogy lett volna a Truman unokaöccse? És közben az lapja a népi rendőrség őrmestere? És ő vezette volna nyomra a redőrkutyákat a Margitszigeten! Miközben az apja a Szentpéteryék kitelepítését vezényelte. Ne nevettesd ki magiad. Egy rendőrőrmester állig begombolkozva ül a karosszékben, és te szeretőt szimatolsz benne? Akár egy görög sorstragédiában. Mit bizonyít az a bugyi meg az összegyűrt ágytakaró? Tudod, mit mondok, a rendőrt még csak nem is a karambol érdekelte. Valószínűleg velem kapcsolatban kérdezősködött. Habár fene tudja. Mindenesetre anyád hűségében száz százalékig biztos vagyok. És itt csönd lett. Anya hűségei, igen! Ez a kifejezés, hogy hűség, úgy csengett a fiú fülében, mintha egy lovagregényből csöppent volna közéjük. Romantikus és hősies valami. Végső soron érthetetlen. Kihez, mihez kellett anyánák hűnek lennie? Hisz tagadhatatlanul eleve árulás volt, hogy eltitkolta előle a testét. De erről senki sem beszól. <3 sem. Hogy is hozhatná elő az apjának akár az egykori közös fürdést, akár a későbbi öningerlő játékokat? Azt hitte, enél- kül is szót értenek. De nem. Miért nem? Érthetetlen, amit mond? Túlszínezi a dolgokat? Fantáziái? Nem igaz! Nem. Dankó biztosan megértené, ha élne. De őt lelőtték, akár egy kutyát. Azon a fegyverropogásos őszön, amikor a Dankó-félék Molo- tov-koktélokat dobáltak a tankokra. És közben az apja a népi rendőség őrmestere! Ugye? A fiú megvonja a vállát. Mit tudom én, ki volt az apja! Abban viszont bizonyos, hogy a kis Dankó épp ott szaladt át az úttesten, ahol évekkel korábban ő a

236