Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Pályi András: Féltés (próza)

sapkáját kergette a havas szélben, s kis híján a troli alá esett. Átszaladt, egy golyó eltalálta. Nagy tócsa vér maradt utána a macskakövön.

Végül békében megnézték a meccset apával a tévében.

Este meggondolatlanul benyitott a fürdőszobába. Apa már lefeküdt. Anya a rózsaszín bugyiban, kombinéban. És az őrmester félmeztelenül. Ö meg csak áll. Sokáig. Később se szál. Üt. Vagy ütne. A levegőt bokszolja. Az őrmester őt nézi. Mint amikor hátracsavarta a kezét. De most nem. Egyenruha sincs rajta. Közönséges pantalló, kissé szőrös mell. A fiú újra emeli az öklét, de nem éri el. Újra emeli, újra emeli, újra emeli. Kétségbeejtő helyzet. Mintha álmodná az egészet. Nem adja föl. Odaáll a kombinés anyja elé. A testével védi, oltalmazza. Próbálja hátrébbnyomni. A fenekével, a vállávaL De anya nem akar visszakozni. Nyomja, nyomja, hihetetlen erővel. Érzi a hátán a két óriási mellet. Alig néhány milliméternyit sikerül mozdítani rajta. Nem tehet mást, megpróbálja önmagával elfedni. Két ökile összeszorítva a magasban. Az őrmester egyre csak nézi, jámbor magabiztossággal. Szőrös melle dagad a férfiúi öntudattól.

237