Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Pályi András: Féltés (próza)
Margit hídon. Vagyis a Szigetnél. Késő este. Érted, apafej? Késő este a hóviharban. Kalauznő volt a villamoson. Egy kalauznő, akit már ismerek, és még egypár nyanya. Ilyen prémes-bundásféle meg kulikabátos. Azok meg vonaljegyet vettek. És pont a szigeti megállóban szálltak le. Ahol senki se szók ilyenkor este. Közben pofon csapta a lányt. Mert lány volt, ilyen kicsi és nyávogós. Pofon csapta, hogy tartsa a száját. Közben ő remegett, mint a franc. Eltűntek a szigeti bejárón. Még az egyik nyanya utánuk is nézett. Azt hiszem, a kulikabátos. Jó, imi? A kalauznő úgy tett, mint akinek nincs köze semmihez. A végállomáson leszálltam, mert lejárt a hetijegyem. Ott dióztam magamban, tudod, ahol jönnek-mennek a tuják. Gondoltam, megvárom, hogy ugyanez a hatos visszajön, hátha fölenged rá a kalauznő. Egyszer már engedte, lejárt hetijeggyel. De most nem. Mint aki először lát. Ez nem érvényes, kérem. Muszáj volt vegyek egy vonalat, különben gyalogolhattam volna. Előkapartam neki az ötven fillért. Aztán már ott is voltunk a -Margit hídon. Szigeti megálló. Fölszáll a nő. Azt láttad volna, a szentségit. Mint akinek szétverték a pofáját. De semmi. Se vér, se ütés nyoma. Csak az egész, tudod. Mint a kocsmai bunyó után az ürgék. Tiszta- diiláinó. Nem -is akar jegyet venni. A k-a-lauznő hatóságilag felszólítja. Mi? Hatóságilag, na. Ezt a szót imond-fca. De a nő tök hülye. Azt se tudja, mi a vo-naljegy és mi az átszálló. Hol a gyereke? Nem felel. Hova tette a gyereket?! A kalauznő megint a hatósággal jön elő. Az meg káromkodik. Az egyik utas beleszól. Hagyja, elvtársnő, láthatja, hogy részeg. Na nem, nem hagyom. Most derül ki, hogy mindent megfigyelt. A legtöbb kalauz besúgó. Megrángatja a csengőt, ami a vészjel. A tuja megáll, a vezető hátrajön. Szólnak a rendőrnek. Akkor az anya menekülni akart, de már nem tudott. A rendőr hátracsavarta a ka-rját. És még éjjel megtalálták a gyereket. Beleásta a hóba. A hullát. Mert megölte. Konyhakéssel. Azt mondják, konyhakéssel. Hülye szerencsém van, mi? Hogy pont azzal a hatossal jöttem vissza. Tiszta dilinó volt a nő. Egy igazi gyilkos! Gyere, gyere, mondja Dankónak. Gyere csak. Most is vágja a szél a havat, akárcsak tegnap. Valamiért nagyon szeretné odacsábítani magukhoz a feketearcút. Vagy legalább az utcájukig, a sarakig. Talán azt várja, hogy most is ott a Zi-1 a ház előtt? Talán be akarja mutatni anyának a havert? Most megtehetné, mert a gombszemű megszelídült a margitszigeti gyilkosságtól, nem ontja magából a disznó szavakat. Vagy inkább inába szállt a bátorsága. De nem jön. Csíp a szél. A falhoz lapulnak, úgy beszélnek. Egy csont-bőr kutya oson el mellettük, behúzott farokkal. Odass! Dankó felkap egy követ. Eltalálja, a kutya nyüszít. Jó voltam, mi? A fiú nem válaszol. Tegnap még bizonyára mondott volna valamit. Frankó si-ntér lennél. Ilyesfélét. Most nincs kedve. Csak ismételgeti, hogy gyere, gyere. Az meg rázza a fejét. Éhes vagyok, megyek ebédelni. Erre ő, hogy nálunk is van ebéd. Anya főz. Azt Íriszem, paradicsomos káposztát főz. Vagy káposztás kockát. Nem, Dankó haza akar menni. Kilépnek a hóviharba. A szél letépi a fiúról a sapkát, elröpíti, át az úttesten. Rohan utána, szét se néz. Jön a troli, a kereke serceg a hóban. Majdnem alászaladt. Két saroknyit kergeti a sapkát, végre megvan. Fejébe húzza, a mellékutcában megpillantja az iménti ebet. Egy kapu tövében nyalogatja a sebét, önkéntelenül is visszakapja a tekintetét a feketearcúra. Látja, nem is hazafelé megy, hanem a hatos megállóhoz. Hát ezért nem jött! Nyilván a Szigetre tart, megkeresi a tett- helyet. Szédítő történet. Elképzeli a dilinós anyát, ahogy forgatja ia -kést a saját lányában. Hosszan ott áll a sarkon, nem -tud szabadulni éttől a képtől. Arra gondol, hogy odahaza el kellene rejtenie -az anyja elől a késeket. Legalább a hegyes késeket. Sose lehet tudni, mire képes egy magányos anya. Ha már a testét eltitkolja! A gyilkos nő is eltitkolta a testét a gyereke elől? És ha -igen? -Miit zavart az a gyerek? Miért kellett eltüntetni az útból? Miért? Talán baszni akart a nő? És mitől akart volna? Az ő szülei sosem csinálták, erre bármikor ímegesküdne. -Mindig résre nyitva volt az ajtó, mindent hallott. Amíg az a hajnal el nem jött, amikor apa halkan kiosont a fürdőszobába. Ám ha nő van a dologban, akkor apa -is azért tűnt el, hogy nyugodtan csinálhassa! Szörnyű. Megérezte, hogy a kutya a kapu alól fél szemmel őt lesi. Csupa seb volt, csomókban hullt a szőre. Undorító. Egy sinitér simán lepuf- fantaná. Az a baj, hogy több a kutya, mint a sintér. Ez is Dankó mondása. Sosem 234
