Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Géczi János: Xerox (esszé)
mélyes élményeket, és ellenáll minden hars manipulációnak; éppen az lenne benne az örök, ami az én számára az isimételhetetlen. Felemás módszer, különösen akkor, ha a végeredmény mégis csiak egy talán hosszú szemlélődésre íeltárulkoző, önmagára figyelő tenyérnyi papír. Az ezeregy levélzöldből álló lqmb'koroma egy töm- bű színné tömörödik, az emberi arc érzékeny változatossága ovális szerkezeti ábrává, a táj néhány vonalban találja meg lényegét, s a kéz vagy a szárnycsapás elmozdulása egy-egy elmosott érzéki foltban. A minden átmentőddik valami mássá, ami csak az .emberi létezésen belül valósulhat meg, az, amit épp úgy nehéz meghatározni, mint a jó verset, a jó vers feltörhetetlen héjú üzenetét. Persze, mert számomra, miután szétrobbantották a Jelet, és a köré gyűlt társaságot, s egy egész évre, bár volt az másfél, már-már a versképteilenség állapotába taszítódtam, akkorra a vers és a xerox nemcsak a bennem teremtődésük folyamatában és szándékaimban váltak azonossá, de a valóságteremtésemben is, úgy mint Kádár Kata bal'ladai sírján nevelkedett fehér márvány liliomszál a piros márvány liliomszállal. Így aztán a mai napig egy-egy xerox engem a Jel boldog idejére emlékeztet, és a visszavonhatatlan kudarcra, amelyben beigazolódott, hogy szerencsés társadalmi- gazdasági-politikaii konstellációban is megfojthatnak valami érdekes kulturális szándékot a kisszerű és ostoba ösztönök, legyenek azok bár munkatársiak. A Jel után készítettem első xeroxsoromat, a National Geographie médiatári példányainak akkor még csak a gép állal elrontott, selejtes, bemozdult másolataiból. De később már, később! Előre tervezett a kiválasztási szempont, s az, hogy miként kell a gép felvillanó műanyag felületén elmozdítani, szerelmesen elcsúsztatni a folyóiratot, azért, hogy a megfelelő módban, s éppen amint kell, tűnjenek el a részletek, ugyanakkor felerősödjék minden mozdulat, vagy mindaz a korábban elmulasztott gesztus, ami a folyóiratképen nem völt látható. Központi problémává vált, hogy milyen úton-módon válik (tetté az idézés. S amint egyre több szerepet kapott a oitálás, .annál kevésbé montíroztam össze a különböző oldalakat, annál kevesebb idegen jelet vittem fel a .cellulóztestre. Gyorsan derült ki, hogy az idézet önmagában is jelentős hatóerővel bírhat, eniképességéből is tud művé, termékké válni, végül már csak egy-egy, számomra fontos újságoldalt mozdítottam be az .eljárásban, és megfelelő nagyságúra szabtam azt a négyzetet, amely a lehető legnagyobb poriszkópképet mutatja az én valóságomról. Elmerészkedtem, de rögtön vissza is vonultam arról a határterületről, ahol már a papírfecni nem más, mint egy dologhű másolat — nélkülem. Amikor a Végeredmény csupán valamilyen tőlem függetlenül létezőnek a modellje, s nem engem modellál. Úgyhogy éppen a Játék című, meglévő folyóirat átszerveződésének dokumentumait másoltam át, nem kis felháborodással, mint megaláztatásunk és négermunkánk — miért ne! — bizonyítékait. Az Élet és Irodalomban először ezek a xeroxok jelentek meg, közhíresztelve, hogy több hónapnyi munkáért — nem mintha a munkát idővel lehetne mérni —, Budapestre utazgatásért, szervezését és írásért, kéziratgondozásért és ötletért milyen elegánsan lehet csekkel fizetni, és szétverni egy bandát; hiszen már kellő szellemi eirő összejött, s a megváltoztatandó Játék gazdasági háttere is megmaradt ahhoz, hogy egy másik stáb sikeresen evezhessem be az általunk kidolgozott tervekkel a magyar lapstruktúra fenséges vizeire. Persze ez is csak azt jelentette, hogy mindenfajta másolatnak, így a xeroxnak is van szerepe, értelme, és .bármilyen üzenetet rá szabad bízni. Elvégre: önmaga. Saját léte van, csak erre a létére rá kell ébreszteni, fel kell támasztani, mondanám, tetszhalottságából, holott nekem úgy tűnik, eddig még nem élt, vagy ha élt is, az az ólet nem az, ami most, általam és. itt életnek nevezhető. Igen: a xeroxban egyedül a gesztus a fontos. Minden más e gesztusban rejtőzik. Minden más ez önálló léttel rendelkező gesztuson belül kap szerepet, vagy ha nem, az is érdekes, ha már ott van bezárva. Meg kell mondanom őszintén, bár ez a szó máris jelzi az otromba aljasságot, hogy a xeroxban — talán — egyetlen egy dolog mégsem lényeges: a teohnikalitásából következő naprakészség. Ugyanúgy, ahogy 228
