Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Géczi János: Xerox (esszé)

a videoversben, a számítógépes alapozottságé költészetben nem a technikai alap a fontos. Lévén /ez holnapra olyannyira hagyományos, hogy bátran nevezhető korszerűtlennek már ma is.

Halott mégis van, van, van szerepe az aktualitásnak, de egy más, tágabb, általánosabb közlés szintjén. A szabadságról van szó, a véleményfcifejezés és világfogalmazás szabadságéról. Sajátos érzés volt a versek készítésekor rádöbbenni — s mi másnak nevezhető az a hirtelen jött öröm, és felszabadító, gondolkodásomban szabaddá tevő érzés, ha nem mámorosnak; — arra, hogy századunkban, biztosan, nem a technikai alapok bővülése miatt jött létre napról napra annyi új médium, s jön együtt velük a semmi homályából annyi új alkotási eljárás, művészi technika, módszer, határművészet; hanem a szabadságigény az, ami megteremti az új próbálkozásokat és műfajokat, s ami valóban fonitos: a /műveket. A xerox nekem, a verseimhez és prózai törekvéseimhez képest persze, olyan más megnyilvánulást teremtett, amelyben semmi konvenció és abban szunnyadó elvárás, semmi szabály és hatalmi rámfigyelés nem akadályozott, tulajdonképpen bármiben. Kézzelfoghatóvá vált az ellenőrizettségem teljes hiánya, végre, senlki és semmi nem figyelmezheitett arra, hogy mit, mikor és hogyan, minek megfelelően és miért. Olyan szabadságterepre tettem szert, amelyet csak én, aki magiamnak megtaláltam, lakhatok be — egyenlőre. S ezzel együtt olyan nyilvánosságot teremthetek, amilyen éppen szükséges. Ez a nyilvánosság — éreztem már, és igyekeztem későbbi terveim hasznára fordítani — olyan, hogy külső erőik által ellenőrizhetetlen, miközben nem lehet tetten érni az ellenőrizhetétlenségét. Ezt látja, aki valaha is kísérletezni kezdett egy új formával. Sikerült miagamat kivonnom mindenfajta művészeti, és ami még fontosabb, nem művészeti ellenőrzés alól.

Holott már az is szabadság volt, emlékezzek a hetvenes évek második felére, amikor eltávolodtam a hagyományos, nem lineáris olvasató képversektől, a kommunikációs szabályok tudott kikerülésével, a talált versek és fotómásolataik felé. De a xeroxok idejében nem zavart már a gonoszkodó s apró hiúság, a xeroxokat már csak én csináltam, hála istennek sokáig értetlenségben.

A xerox az alkotótársaktól való teljes függetlenség. A lap, ha jó, de van-e most ilyen, a kiteljesedett függés.

A hajlandóság elvesztése a négy alkalommal megjelent Visszhang betiltásával végződött, akkor, amikor már elkészült az eddig utolsó xeroxsor, izmosodónak látszó folyóiratunk ötödik számához, a márciusihoz, illusztrációnak. Ajkkor, amikor visszacsempésztem a szürkék árnyalataivá tett létezésbe e korábban kiirtott színek közül egyet-egyet.

1985 utolsó két s 1986 első két hónapjára egy rossz megyed kiadvány sikeres megkapar intása után a Jel stábja már nem állt össze. Másod magammal és új kollégákkal, barátokkal meg vattaemberekkel lehet-e megcsinálni azt, ami hat éve csak szándék? Lehet. S a négy számban, hézagosán, megjelentek némelylek a régi cikkek közül: nem avultak el. S kétezer példányban fogyunk — nyolcszáz előfizetőnk van. öt ötvenért árulnak bennünket a megyei postahivatalokban és újságpavilo/nokban, országos terjesztésre nem kapunk engedélyt a lapgazdától. Hát zárt borítékokban mennek a példányok a többi megyébe. Elsősorban esszéket .közlünk, egy flekkesek- től a húsz oldalasakig. És kéziratáradat! Kiadatlan kéziratot kapunk Sarkadi Imre és Béládi Miklós hagyatékából, interjút az Erdélyben élő Szőcs Gézától, verseket az akkor hazájában még nem szeretett Viktor Szosznorától. S milyen őszinte novellákat és verseket, rajzókat és fotókat. S mindent megrendelésre! Több mint százötven megjelent szerzőnk vol/t. És éppen amikor kapjuk az üzenetet, hogy Galgóczi Erzsébet és Fejes Endre és Mészöly Miklós is ad majd írást, megszűnünk. Tizenöt perc alatt.

Négy tőmondat. Ami összegyűlhetett a visszhangnyi önszerveződ és ellen. Vigasztalom magam, ennyire futotta. Ennyire voltunk hitelesítve. S hogy korábban egy tőmondat is elég lett volna, mihez is? Hát ahhoz, hogy az ember, ha már olyannyira megátalkodottan szeretne írni, akkor abbahagyja. Mert így nem jó önve229