Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Géczi János: Xerox (esszé)

tett. Persze, mi is olyan nemzedéki folyóiratot akartunk csinálni, amelyik az utánunk következő, akikor húsz év alatti korosztálynak szól, felvállalva azt, ha minket nem tudtak szüléink alkalmasan fölnevelni, majd mi neveljük húgainkat és öcséinket, talán jobban érezve azt is, hogy ők milyennek szeretnék felnevelt magukat. Volt lapalapítási megbízás, százezer forint a próbaszámra, és egy egész inté- zetnyi sanda tekintet, előre nyújtott láb; rossz közérzetet, munkafeltételt és akadályt teremteni. Pedig mi tudtuk, hogy legyen bármily értelmes, mitöbb, értelmezhető a szándék, megvalósulását csak segíti a rosszindulat — akkor, ha nem a mi személyes létünket kérdőjelezi meg, vagy teszi semmissé, ötlet volt, biztosan mondható, az elmúlt negyven évben: eredeti. Mert ez a mi folyóiratunk, azon kívül hogy a leendő felnőttekhez szólt volna, esszélapkónt, ahoil éppen annyi lehetősége és jelentősége van a természet- és. társadalomtudományoknak, mint a mindennapiságnak és közéletnek, valamint a művészeteknek. Hiszen az esszét is szerettük volna visz- szacsempészni a művészeti, itudományos és közéletbe, mármint a vérbő esszét, mint ahogy vissza is csempésződött, mára látható, s szerencsére ne|m csupán általunk, de segítségünkkel, bár leginkább még csak a művészeti folyóiratokba. Egy esszélapnak, ha adott gondolkodókhoz akarunk szólni, bizony Olyan küllemmel kell rendelkeznie, ami azt nem osupán kézbevateti, hanem műalkotássá — nem alkalmazott művé — avatja. És fiatalos, és extravagáns, és elegáns 'és pofonegyszerű. Mindezt tudja: a xerox.

És a technikának, már ami az eljárás valódi technikai oldalát illeti, van egy már-,már felbecsülhetetlen előnye, amit akkor is értettünk: ha el akarjuk magunkat adni, és éppen azoknak, akik kezében szeretnénk látni nyolc és fél íves magunkat, akkor rendkívül és perverz módra olcsón kell csinálnunk a folyóiratot. Annyira olcsón, hogy az ár sugallja azt is; ezt a folyóirat-kinézetű fűzött százharminchat oldalt tulajdonképpen a szemétbe is lehet dobni ha éppen rossz, vagy felesleges, vagy érdektelen, mert olyan olcsó és olyan evidens mind tartalmában mind létezésében. És ki is kell dobni, mert ami benne fontos, laz éppen az olvasók létezésében teremtődött meg, s magával az olvasás folyamatával, ami pedig megtartandó, hogy később is bele lehessen lapozni, az egyszerűen kiemelhető, szeparátoraként, s a valóban fontos és komoly folyóiratok közé süllyeszthető a szekrénymélybe.

A Jel be, annak is a próbaszámába írtunk és Írattunk fontos dolgokat. Volt aki Bulgakov Mester és Margaritaját elemezte, más az agyagtábIától a levélbombáig követte végig a kommunikáció útjait, a szemelvények mail art-os produkciók voltak, a szeparátum pedig éppen Gömbrich híres tanulmányának a részlete. Ehhez a tartalomhoz illett ia xerox-szál illusztrálás ötlete, és ebből nőtte folyóirat-formává magát, önállósodva, elterpeszkedve és huszonéves szellemiségünk terét számos helyen bevilágítva. A xerox elvá'lialtan másolat, valaminek az elf eke te-f ehér edett kópiája, amely az egyénit, az egyszerit menthetetlenül eltömegesíti, a nagyon kom- merszet picit személyesebbé teszi azáltal, hogy a dolgok látványáról lefejti az egyszerit, megfosztja attól, amitől magányos és ismételhetetlen, de helyette felmutat egy lényeget, azt az általános szerkezetet, ami a bennünket körülvevő, emberképű világban így-úgy, de megvan.

Az elkülönülésben a közösségvállalás! A megkülönböztetettség és a tömegben való felszívódás. Mindez olyan, mint egy vizuálisan megfogalmazott kiáltvány, hittem, éppen akkor, amikor a különböző kávéházi és kocsmaasztalok mellett borba és sörbe fulladt az estémként újra- és újmafogiaimazott nemzedékinek hitt önmegfogalmazás a népies-hagyományosoktól a hermetikusokon át a neoavantgarde-okig. Soha még ilyen kéz alá simuló, egyszerű technika, amely ennyire kifejezné a szándékainkat!

Az eljárás alkalmas arra — s még mennyi másra —, hogy a színes és változatos valóságot megromboljia, és az otmladéfcról számos szürke hártyát lenyúzzon. S mert mindent nyomdaszagú szürkévé egyneműsít, képes eltüntetni a csillogó talmit, mindazt, ami a képekben nem állandó. Kilúgozza a pökhendi egót, s mindent a többesszám barlanghomályáha taszít. Eltömegesíti a szuverén pillanatot, egyesíti a sze227