Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai (tanulmány)
bó börtönbe jut, írói önként elhallgatnak. 1958-ban frontális ideológiai támadás éri a népieket. A népi írók csoportját bíráló pártállásfoglalás az egész népi mozgalmat nacionalizmussal, harmadikutassággal, ellenforradalmat előkészítő tevékenységgel vádolja. Tulajdonképpen csak Darvas József és Erdei Ferenc közéleti ténykedése minősül egészében pozitívnak, mivel ők „átfejlődtek” a népi mozgalomból. (A szektásság utóvédharcai azóta elcsitultak ugyan, de ezt az állásfoglalást formálisan mindmáig nem értékelték át, s nem érvénytelenítették.) A népiek óriási többségének beszédes hallgatása csak a hatvanas évek elején, a megváltozott társadalmi körülmények között oldódik föl. 2. A társadalmi átalakulás első szakasza a hatvanas évek elején befejeződik. Végérvényesen felbomlik az a tradicionális kettős társadalom, amelynek eltüntetése érdekében a népi mozgalom harminc évvel korábban megszerveződött. Megbukik az államosított társadalom erőszakos kísérlete is, ami ellen az egész nép felkeléssel tiltakozott 1956-ban. A .társadalmi átalakulás iránya és eredménye azonban nem olyan, amilyent a né.pi mozgalom elképzelt és megvalósíthatónak tartott. A hatvanas évektől kialakuló magyar társadalom nem polgárosult és nem demokratikus : átmeneti jellegű képződmény, s alakulását elsősorban a hatalmi akarat, nem a szerves társadalmi fejlődés törvényei formálják. Ebből következően tagolatlan ez a társadalom, mivel felbomlanak régi természetes közösségei, de helyükbe jórészt nem léphetnek új, polgárosodott, demokratikus önszerveződések. A társadalom mozgását, fejlődését két integrációs forma befolyásolja. Közülük túlsúlyos a hivatalos hatalom támogatta rendszerintegratív szerveződési formák hatása. A társadalomintegratív formák csak ennek alárendelten, ezzel összefonódva, ennek réseiben jelenhetnek meg. A társadalom szerveződési elve tehát egységes, nem beszélhetünk a régi értelemben vett „kettős”, vagy „első” és „második” társadalomról. Az egész átalakulási folyamatból a hatvanas-hetvenes évtizedekben a népi szociográfia elsősorban a bomlást, a társadalmi atomizáció jelenségeit érzékeli, s ebből vonja le a szükséges következtetéseket. A megmaradt társadalmi integrációs formák megvédése, erősítése kerül a népi mozgalom törekvéseinek középpontjába. A fennmaradó legátfogóbb társadalomintegrációs forma Magyarországon a nemzet. Ezért vetik fel a népi mozgalom nyilvánossághoz jutó képviselői a nemzeti sorskérdéseket. Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Fekete Gyula s a többiek ekkor a bibói hagyományhoz nyúlnak vissza. Bifoó felfogásában a magyar nemzet ezeréves nyelvi, kulturális és állami közösség, valóságos társadalomszervezési forma. A modem nemzetet pedig — az európai .társadalom- fejlődés szellemében — demokratikus, polgárosult közösséggé kell szervezni. A népi irányzat a hatvanas-hetvenes években ennek a történelmi feladatnak a vállalásával szerveződik újjá, lesz ismét korszerű népi-nemzeti mozgalom. Illyés Gyula a modem, demokratikus magyar nemzet létfeltételeit s problémáit számbavéve figyelmeztet az egész magyarság kulturális egységének megtartására, a határainkon túli magyar kisebbségek védelmére, a nemzeti integrációból adódó előnyök megőrzésére. Németh László és Veres Péter újraértelmezi a nemzet feladatait, a „népben—nemzetben gondolkodni” demokratikus követelményeit. A demokratikus népi kultúra értékeinek védelmében lépnek fel a hatvanas években a „felemás kispolgárosodás” torzultnak vélt fogyasztói jelenségeivel szemben. Fekete Gyula a magyarság újabb pusztulásának, a népességcsökkenésnek reális veszélyeire figyelmeztet.
