Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban I. (tanulmány)

lút kisgazdapárti győzelemmel végződött megyei választás után, a megye közigazgatási, hatalmi vezetői (főispán, alispán, megyei-járási főjegyző, polgármester) pozíciókban, rendőrségen szinte csak munkáspárti vezetőket találunk. Ez a jellegzetesség a „B” lista bizottságok tevékenységével még csak fokozódik.

A kérdés az, hogy a baloldalnak, mindenek előtt a munkáspártoknak az ilyen irányú pozíciószerzését hogyan értékeljük? Mennyire volt jó a fejlődés gyorsítása érdekében e hatalmi pozíciók megszerzésére irányuló erőteljes tevékenysége? Szükség voltáé — a munkáspárti tömegbázis mértékének meg nem (felelő — munkáspárti hatalomkoncentrációra? Ügy vélem, a válasz bonyolultabb, mint hogy azt „tiszta” igennel vagy nemmel lehessen megadni. A harc kétségtelenül a hatalomért folyt, s minden párt a „ki kit győz le” stratégia jegyében próbálta erősíteni pozícióit. Kétségtelen az is, hogy a munkáspártok, s elsősorban a kommunista párt képviselte a társadalmi átalakulás radikálisabb útját.

Ugyanakkor a tömegek nagyobb része még nem fogadta el az új útra lépést, annak időszerűségét. Ezzel szemben a kisgazdapárt egy, a társadalmi fejlődés kevésbé radikális, a polgári demokrácia talaján megmaradni kívánó politikát próbált össztársadalmi szinten érvényesíteni. Ami a felszabadulást követő években (1945—46- ban) legszembetűnőbben a paraszti és polgári rétegek egyetértésével találkozott.

Ezen tények számbavétele mellett a hibát abban látom, hogy a baloldal kiszorította a hatalmi pozíciókból a kisgazdapártot, holott a tömegek nagy része az FKGP-t támogatta. Ha országosan több-kevesebb konfliktussal meg tudták oldaná a hatalmi pozíciók koalíciós elosztását, úgy érzem, itt Vas megyében még inkább szükség lett volna erre az árnyaltabb koalíciós politikára. Természetesen felmerül a kérdés, hogyan és kikkel? Elsősorban azokkal a mérsékeltebb kisgazdapárti politikusokkal, akik eddig is hajlandók voltak a különböző bizottságokban, pártközi tárgyalásokon a fejlődés és megegyezés érdekében kompromisszumokat kötni a baloldali pántok vezetőivel. Az is igaz, hogy az FKGP megyei vezetésében nem elsősorban ezek az emberek voltak a meghatározók, hanem az FKGP nemzetgyűlési képviselői, akik inkább tartoztak a megyei vezetés ún. „jobbközép-jobboldali” csoportjához.

De egyszer már azt is tisztázni kellene, hogy ezen politikusok dühödt antikom- munista kirohanásai nemcsak — és elsősorban nem — a dolgozó osztályok hatalmának negligálását jelentik. Hanem mindenképpen a kommunista párt adminisztratív lépéseinek (internálás, erőszakos tagszervezés, felsőbb szintről és nem alulról történő választás útján való kinevezés) bírálatát, éles elítélését.

így tehát jogos valóságtartalommal rendelkeztek, ami persze nem azt jelenti, hogy kiváltották volna a hatóságok szimpátiáját, hiszen ezek a megnyilvánulások ,,a dolgozók pártjainak érdekeit sértették”, így ezen kirohanásokat reakciósnak bélyegezve — eljárások indulnak. Ez a tény még jobban kiváltotta a néptömegek felindulását.

Mindenképpen valamilyen formában meg kellett volna oldani az FKG-P delegáltjainak bevonását a megye közigazgatási pozícióiba, illetve törvényhatósági bizottságaiba. Mint ahogy véglegessé vált — Rajk László, akkori belügyminiszter 1946. márciusában jóváhagyott döntése után — a megyei törvényhatósági bizottság összetétele, amelyben az FKGP részéről 22 tag, az MKP, SzDP, Szabad Szakszervezetek részéről 10—10 itag, az NPP & a PDP részéről 4—4 tag tevékenykedett.15 Az ilyen megyei politikai helyzet a radikálisabb célokért küzdők — akik részéről a tö- miegbefolyás a megyében nem volt döntő — munkájában egy árnyalt, és differenciált szövetségi politikát kívánt — ha csak nem akartak a zöm meggyőzése helyett a zöm legyőzésére törekedni.

A probléma itt, Vas megyében az, hogy a kommunista párt megyei vezetése egyáltalán nem is törekedett a kisgazdapárttal kapcsolatban erre az árnyalt, a kisgazdapárt vezetőit differenciáltan értéke® politika megvalósítására. Az FKGP megyei vezetéséből teljes egészében hiányolták a balBzárnyat, sőt a mérsékelt politikusokat is kategorikusan a jobboldalhoz sorolták.16

Hogy mi volt ennek az oka? Egyrészt az, hogy túlságosan irritálta az MKP me172