Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban I. (tanulmány)

Ezek az esetek mint Olaj a tűzre, úgy hatottak olyan megyében, ahol a pártok választási eredményei egyáltalán nem tükröződtek a hatalmi pozíciók megoszlásában, de még a helyi képviseletek pártösszetételében sem. Amíg a szavazatok 72,7%- át az FKGP kapta, addig a helyi törvényhatósági testületek, illetve képviselőtestületek pártok szerinti összetétele paritásos alapon oszlott meg, oly módon, hogy a négy koalíciós párt többé-kevésbé azonos számú tagsággal részesedett.

A megyei közigazgatási apparátusban az FKGP még a 10%-os arányt sem érte él, a rendőrség állományában pedig szinte elvétve találunk kisgazdapárti alkalmazottat.10 Ez a kontraszt még élesebb, ha összevetjük egy valószínűleg 1946 tavaszán készült kisgazdapárti felmérés adataival, amely szerint a 691 minisztériumi, budapesti városházi és rendőrségi poszton belül 16,4% a kisgazdapárti arány.11 (Megjegyzendő, hogy országosan a kisgazdák 57%-os választási eredményt értek el.)

Tehát Vas megyében hiába volt nagyobb arányú az FKGP választási győzelme az országos átlagnál, még a választási eredményt egyáltalán népi tükröző országos átlagnál is kisebb arányban részesedett a megye hatalmi pozícióiból. Ennek a ténynek a megye politikai életére, annak fejlődésére mért hatása igen bonyolult és ösz- szetett.

Az mindenképpen a politikai élet radikálisabb fejlődését szolgálta, hogy a koalíció baloldala — élén az MKP — szerezte meg a megye hatalmi pozícióit. Ez egyben azt is jelenítette, hogy megakadályozták, hogy a kisgazdapárt a közigazgatási pozíciók megszerzésével a megindult haladó folyamatokat megakassza. Viszont a nehézség egyrészt abból fakadt, hogy mint már láttuk, a közigazgatási apparátus lecserélése, és munkás-paraszt káderekkel való felváltása helyett a közigazgatási apparátus nagyobb részének meghagyásával — pártösszetételének „baioldalibbá” tétele valósult meg. Ez pedig sok esetben nélkülözte a radikális célokat meggyőződésből — és nem egzisztenciaféltésből — követő közigazgatási funkcióban maradókat.

Másrészt a választási eredmények és a közigazgatási, hatalmi funkciók eloszlása, arányai a koalíciós pártok között éles ellentmondásban volt. Ez a tény felerősítette nemcsak a polgári jobboldal kommunistaellenes rágalmait, hanem az FKGP- re szavazó egyszerű emberek azon érzéseit, hogy megint csorba esik azon, „hogy a nép megtapasztalja maga erejét és megtanulja azt, hogy neki joga és kötelessége a maga fölött álló hatalmasságokat megválogatni és szükség esetén elkergetni.”12

Az FKGP megyei vezetői és képviselői elsősorban ezért támadták a koalíció balszárnyát, főleg az MKP-t. Belső Gyula, az FKGP egyik megyei vezetője, nemzetgyűlési képviselő, 1946 tavaszán és nyarán tartott gazdanapi felszólalásaiban többek között kijélen'tette, hogy „eddig csak a kisgazdapárt engedett, most már elérkezett az ideje .annak, hogy a többi pártok tegyenek engedményeket. Jogos veze- tőhelyeket nem kaptunk meg. A magyar falut, a magyar a közigazgatást a magukat kinevezett tisztviselők vezetik. E tisztviselők olyan erőszakot gyakorolnak, hogy a nép akarta egyáltalán nem érvényesül. Az 1946. júliusában Viszákon rendezett gazdanapon pedig azt kifogásolta, hogy a rendőrségen egyetlen emberük nincs, „ső>t még tisztviselőik sincsenek, pedig a Baloldali Blokkal megegyeztünk — hangzik a hozzászólásában —, hogy 6 főkapitányi, 6 politikai osztályvezetői állást kap a párt.”13

A FKGP megyei vezetősége természetesen nem fogadta el, hogy a megyei Nemzeti Bizottságban minden koalíciós párt és a Szabad Szakszervezet ugyanennyi (12) tagot delegáljon, ezért 1946. márciusáig a testületbe pártjuk részéről tagokat nem delegáltak és nem is vettek részt a törvényhatósági munkában.

Parragi György — szintén mérsékelt kisgazdapárti politikus — arról szólt, hogy pártja nevében nem tartja .elegendőnek a demokráciát, mert „az 5%-os kisebbség uralja a rendőrséget”, és sokszor előfordul, „hogy a politikai rendőrség a népbírósági felmentő ítéletek után becsületes embereket internál”.14

Mielőtt az FKGP szónokaitól származó jelentéseket, vádakat és magatartásukat egyszerűen, kategorikusan teljesen hazugnak és rekaciósnak minősítenénk, nézzük meg árnyaltabban, egyrészt az állításaik valóságtartalmát, másrészt vádjaik hatását a megye főleg kisparaszti társadalmára.

Kétségtelen tény — és ezt az előbbiekben bizonyítottuk is —, hogy az abszo171