Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban I. (tanulmány)
rétegnél, hanem még a kisparasztok nagy többségénél is jelentős tömegbefolyásra tett szert. Szombathelyen és Kőszegen monopoltőkések hiányában főleg a kis- és középburzsoázia csatlakozott a párthoz. Igen népszerű volt — főleg a vallásos érzelmű — nők és fiatalok körében. Az FKGP vezetői és szervezetei kezdettől fogva élvezték az egyház támogatását s az egyháznak a megye lakosságára igen nagy befolyása volt. Amíg az ország nagy részében kibontakozott demokratikus folyamat külső, és belső feltételei nemcsak egy hagyományosan értelmezett polgári elképzelésnek, hanem annál radikálisabb kibontakozásnak is kedvező lehetőségeket teremtettek, addig — néhány más megye mellett — Vas megye társadalmi, politikai, gazdasági, ideológiai viszonyai inkább a polgári elképzeléseknek kedveztek. Ezt a tényt sajnos a baloldal — főileg a kommunista párt — úgy értelmezte, hogy Vas megye reakciós megye, és nem támogatást, hanem büntetést érdemel. Ez a vélemény már elég .korán kialakult és sokáig tartotta magát. Az 1945. április 24-i Szabad Vasmegye újságcikkben közli a kommunista párti Kovács István beszédét, amelyben a megye „minősítése” egyúttal a baloldali erők közeljövőiben végrehajtandó feladatát is kijelöli: „Itt Szombathelyen nem esett szét az államapparátus, maradtak a régi írend hívei. Szombathelyen azt tapasztaltam, -hogy minden a régiben maradt... Vas megyének, a reakció végvárának át kell alakulnia a demokrácia bástyájává.” Vas megye társadalmának ilyen szélsőséges és kategorikus megítélése helytelen és alapvetően téves volt. Ezzel nem azt .akarom állítani, hogy a megyében nem voltak reakciós tendenciák, vagy eltűntek a reakció hívei, de mindenképpen bizonyítható, hogy a reakció hívei nem voltak olyan számban és erőben jelen, mint ameny- nyinek a korabeli pártküzdelmek idején (s később, a hatvanas években született megyei feldolgozásokban) becsülték.2 Főleg az MKP Vas m. Bizottsága által készített értékelésekből születtek a „reakciós” bélyeget alkalmazó megítélések. Ezek egyöntetűen a megyét reakciósnak, a kommunista párton kívül a többi pártot és azok vezetőit általában jobboldalinak titulálták. Ezeket a minősítéseket veszi át mindenféle komolyabb elemzés és kritika nélkül dr. Bankits István: Az osztályharc néhány kérdése Vas megyében című tanulmánya, továbbá Érsek Bertalan: A demokratikus erők harca 1945 és 1947 között Vas megyében. 'Goktori disszertáció). Ezen megí : -sek továbbélése esetenként mind a mai napig fellelhető a korszakot tárgyaló publikációkban is. Itt inkább egyrészt arról van szó, hogy mást értett a reakció fogalmán a kommunista párt, :: aelynek megállapítása beleértett bizonyos konzervatív erőket, nemegyszer az antifasiszta polgárságot is, nem beszélve arról, hogy a kommunisták ilyenfajta reakció-értelmezése bizonyos megfélemlítő attitűdöt is hordozott magában a polgári erőkkel szemben. És mást értett a reakció fogalmán a kisgazdapárt, amely a nyilas és fasiszta, illetve a Horthy-Magyarország társadalmi viszonyait visszasíró erőkkel azonosította. Ami azt is jelentette, hogy a koalíció pártjai nemcsak a demokratikus kibontakozást, a társadalmi-politikai berendezkedést fogalmazták meg eltérően, hanem néha .az azonos fogalmak is más-más értelmet kaptak. Másrészt pedig azért is volt téves a „reakciós” megítélés, mert az említett polgári elképzelés korántsem volt egyenlő a felszabadulás előtti állapotok igenlésével, hanem a megindult demokratikus átalakulásnak egy — ha nem is a legvégső és leghaladóbb — formáját jelentette. A .politikai hatalom és az agrár-társadalom forradalmi átalakítása már a megye felszabadulását követő napokban alapjaiban rengette, s döntötte meg a régi rend alappilléreit. Vas megyében, ahol a polgári elemek nem sorolhatók a monopoltőke erőihez, szintén érdekelve voltak abban, hogy a feudális erőket gazdaságilag és politikailag felszámolják, ebben széles körű egység alakult ki köztük és a radikálisabb politikát követők között. Megalakították a demokratikus pártokat, a földosztó bizottságok földet osztottak, a nemzeti bizottságok, .majd a demokratikus állami közigazgatás megkezdte az új, demokratikusabb élet szervezését. így tehát a differenciálatlan, kategorikus 167
