Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Varga Zoltán: A demokrácia néhány kérdése Vas megyében a felszabadulást követő időszakban I. (tanulmány)

minősítés Vas megye társadalmára — hogy reakciós — de annak még polgári részére is hibás és pontatlan volt. A megye sajátosságai nem determ imálhattak egy országostól — a nemzetközi és hazai feltételektől — eltérő fejlődést, de egyúttal ezen sajátosságokkal nem számoló politika szembehelyezkedő és elutasító állásfoglalásokra számíthatott Vas megye közvéleménye részéről. A tömeg véleménye miatt lehetett egyes baloldali (javarészt szektás) vezetőknek megsértődni, és a „reakciós” jelzővel teli kirohanásokat megfogalmazni, de a népet — Brecht szavaival élve — itt Vas misgyében sem tehetett „leváltani”. Így aztán a radikálisabb társadalmi átalakulásért küzdőknek — ha csak nem akarták a nép nevében, de a nép bevonása nélkül a hatalmat gyakorolni —, mindenképpen a baloldali erők nagyfokú mozgósítását kellett választaniuk. Ez az osztályharcban árnyalt és kellően differenciált szövetségi politikát követelt, amelyet Kádár János 1946. január 20-án a Magyar Kommunista Párt Vas Vármegyei Szervezetének I. Konferenciáján fogalmazott meg: „... szükség van minden lehetséges szövetségesre, a kommunisták legfőbb kötelessége, hogy a nép legfőbb csoportjait, minden emberét összefogja és harcba vigye a végső eredményért... A mi pártunk teljesen igazat ad azoknak,... akik a demokrácia elmélyítését akarják, de követeljük (...) munkába fogni hajtóerőként, akik kitartottak mellettünk, számítani azokra, akik még nem ismerhették meg politikánkat, azokra az elégedetlenkedőkre, türelmetlenkedőkre, akik lassúnak tartják az előrehaladás tempóját.”3

Ez a politika másrészt szélesebb alapon nyugvó és nagy tömegek érdekeit képviselő helyi politikai testületek létrehozását és kialakítását igényelte. Ennek konkrét formáját maga az élet produkálta. Eleinte ösztönösen, majd tudatosan a megalakuló nemzeti bizottságok formájában. A nemzeti bizottságok a Magyar Függetlenségi Frontban tömörült pártok (MKP, SzDP, NPP, FKGP, Polgári Demokrata Párt, illetve a Szabad Szakszervezetek) képviselőinek többnyire paritásos alapon nyugvó politikai szervezetei voltak. A nemzeti bizottságok alakuló ülésének alapgondolata, működésének jellege szinte mindenhol a kötelességvállalás, az új, jobb, szabadabb élet feltételeinek megteremtése, amely a nép érdekeit védi, és a demokrácia kibontakozását szolgálja.4 Vajon milyen garanciák voltak arra, hogy ezen célok érvénye- süljelenek? Elsősorban az, hogy e demokratikus testületekben a nép által jól ismert, politikai és szakmai felkészültséggel rendelkező delegáltak tevékenykedtek. Másrészt a nemzeti bizottságok helyismerete a konkrét ügyek megítélésében is reálisabb volt — hiszen a helyi viszonyokat jól ismerték, jobban, mint a felsőbb szintről, a központból „odavezényelt”, irányított hivatalnokok. Továbbá a paritásosság alapján 'mindenképpen kizárt volt, hogy egyes pártérdekek, s ne a közérdek érvényesüljön.

A felszabadulás után a nép itt, Vas megyében is élni tudott a nemzeti bizottságban rejlő kedvező lehetőséggel, és növekvő politikai aktivitással, kisebb-nagyohb hiányosságokkal is terhes szakértelemmel, eltérő színvonalon, de megoldotta az előtte álló feladatokat. Így a közellátást, a létfeltételek biztosítását, a gazdaság, a termelés beindítását, az alapvető egészségügyi ellátás megszervezését. Ezzel egyidőben a népellenes bűnösök felel ősségrevonását is meg kellett oldani, egyúttal vállalni a politikai döntőbíró szerepét sok-sok személyes sérelem kivizsgálásában, a felmerülő vitás kérdések eldöntésében.

A régi rendszer kötöttségeitől megszabadulva határozottabban és felszabadultabban dolgoztak, s tegyük hozzá: radikálisabb döntéseket hoztak,5 mint a közigazgatást közvetlen irányító — .inkább a szakértelmet, és nem a társadalmi fejlődést előtérbe helyező, részben a régi vármegyei közigazgatásból visszamaradt — tisztviselői kar.fi

Ebből aztán sokszor erős súrlódások következtek a nemzeti bizottságok és az újjáalakuló közigazgatási apparátus között. Ekkor már megvonták a nemzeti bizottságoktól az intézkedés jogát, és szerepüket a politikai ellenőrzésben, a hiányosságok észrevételezésében jelölték meg. A rendeletben foglaltak gyakorlatilag a nemzeti bizottságok korábbi szerepének teljes megváltozásával, befolyásuk jelentős mértékű összezsugorodásával jártak. Ezek pedig a tömegek spontán törekvéseinek, radi168