Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Barabás Tamás: Hogy is állunk az arányszámmal? (Újabb mozzanatok a népi-urbánus vitához)

eléggé jelentős része maradéktalanul tudott azonosulni a magyar nép jó hagyományaival, a Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Ady (s hosszan folytathatnám a sort) nevével összeforrt hagyományokkal. Egyébként sem világos, miféle „vezető szerepre” gondol Salamon, mert nem fejti ki. Ha például a politikusokra, a hatalom csúcsain lévőkre gondol, rossz helyen kereskedik, mert a magyar politikusok között mindig igen kevés volt — úgyszólván nem is volt — zsidó. Ha az irodalomra, a művészetekre gondol, ott — azelőtt, a sztálinizmus előtt legalábbis, dohát S. K. tanulmánya a felszabadulás előtti időkre vonatkozik — nem kinevezéses alapon osztották a „vezető” szerepeket, hanem érdiem, azaz valódi tehetség alapján.

Hosszan lehetne még a tanulmányíró saját gondolataival és az általa idézett korábbiakkal vitatkozni, de nem teszem, mert szeretném, ha válaszom sokkal rövi- debb lenne, mint az ő cikke. Befejezésül csupán egyetlen gondolatát idézem, amely nincs ugyan — sajnos! — szinkronban cikkének többi részével, mégis szeretném remélni, hogy alapjában véve őszintén így gondolja. Ezzel ugyanis teljesen egyetértek. Így szól: „Hibás miniden olyan megközelítés, amely a zsidóságot egyetemlegesen kívánja bármiért is felelősségre vonni. A bírálatnak csak akkor van helye, ha meghatározott okok miatt meghatározott személyekre vagy csoportokra vonatkozik”.

Baráti összejövetel Zilahy Lajosnál, az USA-ban. Alsó sor: Bognár Bertalan, Zilahy Lajos, Weöres Sándor, Illyés Gyuláné. Károlyi Amy. Felső sor: Hamza András, ismeretlen hölgy, Illyés Gyula, Kovács Imre.

164