Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Szabó Miklós: A harmincas évek, a magyar szellemi élet, nagy korszaka (tanulmány)

werket tartotta. A szellemi orientációt .kifejező eszmei szintézis legáltalánosabb, leginkább a filozófiához hasonlító megfogalmazása. Ez a nagyibetűvel irt szellem orientálja az életet, amelyet viszont eltérően a romantikától és az impresszionizmustól, most kisbetűvel írnak. A harmincas évek — bármilyen groteszk ez ma — optimista. Ügy érzékeli, hogy ez ta nagybetűvel írt szellem hat az életre, a politikára is.

Ezzel elértünk oda, hogy mielőtt tovább fejtegetnénk ennek az intellektuális atmoszférának jellemvonásait, szóljunk az őt körülvevő, és tudta nélkül a legnagyobb mértékben befolyásoló életről. A történeti évtizedek vagy évszázadok nem azonosak a naptári évtizeddel és évszázaddal. A 19. század történetileg 1789-től 1918-ig 'tartott. A magyar „ötvenes évek” 1948-tól 1953-ig. A imagyar „harmincas évek” 1933- tól 1939-ig tartottak. Nem tettek ki egy egész évtizedet. Ebből természetszerűen következik az, hogy ezeknek az éveknek vetése több esetben, az említett természettudósak esetében is, később hozta meg termését, egészen más korszakban, más körülmények között. Furcsa korszak ez, ha az életet és nem az előbbiek értelmében vett szellemet nézzük. Kezdődik a világban Hitler hatalomraj utasával, itthon a Gömbös- kormánnyal. Végződik a világban a háború kitörésével, itthon a szellemi élet újabb megfagyásával, a zsidótörvénnyel, az értelmiségi kamarák létrejöttével. S közötte a nyilas előretörés évei: 1937—1938, az Anschluss. Minden ok megvolna arra, hogy megriadt, válságot érző, visszavonuló szellemi életnek legyen a kerete. Márpedig ezek az évek a magyar szellemi-értelmiségi közérzet legjobb esztendei, szinte az egész ezeréves magyar történelemben. Nagysága, amiről beszélni akarok, lényegében ennek az intellektuális közérzetnek, túlzás nélkül mondhatom, eufóriának a története. Hogyan létezhetett ilyen szörnyű világban ez az eufória? Képtelen mértékű öncsalás lett volna, a valóságtól való elrugaszkodás? Ügy hiszem, nem az volt. A magyar szellemi élet, elsősorban a magyar szépirodalom, mióta a modern Magyarország llétrejött, irésze a magyar politikai kultúrának. A harmincas évek intellektuális atmoszférája a szellemet kívül helyezte a politikán. Nem mintha nyoma lett volna ebben annak a görcsös, Bibó szavával; hisztérikus apolitizmusnak, amelyet harminc év óta ismerünk. Annak laz 1956 óta tartó intellektuális magatartásnak, amely szüntelenül azt keresi, hogy politikai célokat nem politikai eszközökkel valósítson meg: demokráciát, az elnyomás aabolázását jobb gazdasággal, több szakszerűséggel, művészettel, esetleg ilelkünk-személyiségünk kultiválásával. A harmincas évek értelmiségi közérzete nem ismerte a politika-fóbiát, mert fölötte érezte magát a politikának (is), míg a mai politika-fóbia természetesen abból származik, hogy a szellem a politika alatt érzi magát. A harmincas évek értelmisége úgy érzékelte, hogy fontos dolgokban orientálja a politikát. Ö mondja meg neki, a magyar politikának, hogy „mi a magyar”, ő, az alkotó értelmiség képezi azt az elitet, amelynek végső fokon Való hegemóniáját az új, a liberalizmust és demokráciát felváltó politika hatalmilag jelenti majd.

Az új intellektuális atmoszférát valójában — résztvevői világos tudta nélkül — politikai változás hozta. A Gömbös-kormány, amely végleg felváltotta a Bethlen- rezsimet. Az intellektuális eufóriában az jutott — nem tudiatosítoittan — kifejezésre, hogy mekkora szellemi elnyomást, agyi eliszaposodást, intellektuális megnyomorí- totíságot jelentett a Bethlen-korszak. A politikailag igazán nem dicső múltú Gömbös-kormány meghozta a modern magyar szellemi életnek egyetlen korszakát, amikor á szellem nem volt kormánypárti, mint az „Irodalmi Deákpárt” Gyulai Pál korában, mégsem üldözték politikai eszközökkel, a hatalom nem tekintette politikai ellenfelének, nem igyekezett minél inkább marginalizálni a nem hivatalos szellemi életet. Ez természetesen összefüggött a szellemi életnek azzal a 'tendenciájával, hogy kitagolódat! a politikai kultúrából, 'amelynek előtte és utána is része volt. Pedig ez a korszak éppen nem a szellemi szférák önelvűségének időszaka. Ellenkezőleg, a szellem ekkor az élet részének tekinti magát, kifejezetten az életbe beágyazottnak érzékeli mibenlétét. De nem úgy érzi, hogy az élet határozza meg őt, hanem hogy ő határozza meg az életet. A kor politikai viszonyai — itthon — bizonyos mértékig indokolják ezt az illúziót. Míg a húszas években vicispán-szellem uralta diktátori erőszakkal a politikát, és a kultúra diktátora egy monstruózus kul123