Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Valuch Tibor: Sors és történelem (Kovács Imre pályája 1945 után) (tanulmány)
VALUCH TIBOR Sors és történelem* KOVÁCS IMRE PÁLYÁJA 1945 UTÁN A háború után felpezsdülő politikai életbe Kovács Imre a Nemzeti Parasztpárt főtitkáraként kapcsolódott be. Ekkor még nem sejthette, hogy mindössze (két esztendő adatott számára a demokratikus átalakulásért folyó küzdelemben. A pa- rasatpárti centrum — Illyés Gyula, Szabó Zoltán, Bibó István és Kovács Imre — következetes politizálással igyekezett megakadályozni a szélsőségek uralomra jutását, de törekvéseiket csak ideig-óráig koronázta siker. t Kovács Imre 1946-os, a Válaszban megjelent — elvi jelentőségű — tanulmányában úgy vélekedett, hogy a „szélsőséges magatartás egyben tragédiánk lényege: a .marxisták konzekvensen törnek céljuk felé, ,a mai magyar állapotokat átmenetinek tekintik, a végső megoldásban egy pillanatig sem kételkednek, az antidemokraták meg azt hiszik, hogy valamilyen csoda révén, nemzetközi konfliktussal, vagy a belső erők átcsoportosításával visszavarázsolhatják a régi időkéit.. Felhívta a figyelmet .arra, hogy Magyarországán az új rend, a demokrácia nem organikus fejlődés révén vagy forradalommal, hanem háborús műveletek közepette született meg. Nézete szerint a korszak alapkérdése: globális vagy totális legyen-e a demokrácia? A globális felfogás szerint minden vélemény figyelembe vehető, arra való tekintet nélkül, hogy egyezik-e a fennálló renddel vagy a hatalom véleményével, avagy sem. A totális demokrácia hívei ennek éppen ellenkezőjét állítják — írta Kovács Imre. ök a demokrácia értelmezését leszűkítve, úgy vélekedtek, hogy csak az a vélemény vehető figyelembe, amelyik elismeri az új rend ilegharcosabb, legradikálisabb tételeit, követeléseit. Tehát kritikájában is korlátozza magát. Az író la globális demokrácia képviselői közé sorolta önmagát, a demokrácia totális értelmezését pedig a kommunista pártra tartotta jellemzőnek. „A totális demokrácia egyre szűkülő kör, amelyben már csak egyetlen akarat érvényesül. A globális demokráciában elfér az egész nemzet, a totális demokrácia Prokrustes-ágy, amelyikbe csak fölösleges részeinek amputálásával lehetnie belepréselni, belegyömöszölni.”2 — írta. Kifejtette továbbá, hogy a demokratikus társadalmi alakulások lényegiét éppen a politikai jogok, a politizálás lehetőségének széles néprétegefcre történő kiterjesztése jelenti. A demokrácia útja Magyarországon című tanulmánya meglehetősen nagy visszhangot keltett és éles támadásokat váltott ki, elsősorban a magukat találva érzett kommunista ideológusok részéről. A parasztpárt főtitkári teendői, a párton belüli és a pártok közötti politikai küzdelmek kevés időt engedélyeztek Kovács Imrének az alkotó tevékenységre. Ezzel magyarázható, hogy a koalíciós korszakban osak két új kötete jelent meg. Elsüllyedt ország címmel, 1945-ben Cserépfalvinál adta közre könyvét, amely 1943-ban keletkezett írásait tartalmazta. Főként azokat, amelyekben vidéki tapasztalatait rögzítette. Jó néhány évtizeddel később, visszaemlékezéseiben rámutatott: a szárszói találkozó után valami arra ösztönözte, hogy imiegörökítse azt a Magyarországot, amelyik hamarosan eltűnik a történelem süllyesztőjében.3 Másik, 1947-ben kiadott, Agrárpolitikai feladatok című kötetében — amely a Szabad Szóban megjelent cikksorozatát fogta egybe — pártja társadalompolitikai programjának megfogalmazására törekedett. A Nemzeti Parasztpárt legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy „tudatosítsa a parasztságban politikai jelentőségét, politikai súlyát és a mechanikus változással egyidejűleg szervesen is beépítse a parasztság nagy tömegeit az új államformába, a demokráciába.”4 * Részlet az Országos Közművelődési Központ kiadásában megjelenő, Kovács Imre szociográfiai írásait tartalmazó kötet bevezetőjéből. 115
