Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - B. Juhász Erzsébet: Czakó Gábor: Luca néni föltámadása (kritika)
tosabb mondanivalóját erősiti is, önmagában vajmi kevés ahhoz, hogy az eljárást igazolja. Ráadásul többnyire ötletszerűek inkább, semmint szellemesek ezek a momentumok, így gyakran a könyv tehertételévé válnak. Ugyanez áll arra a terjedelmes idézetanyagra s a sok utalásra is, amely fellelhető a regényben. Amilyen szellemes, sokatmondó, valóban a jelentés polivalenciá- ját szolgáló egy-egy citátum némelykor, oly szimpla, banális, légbőlkapott máskor. Amilyen mély asszociációkat képes például elindítani az olvasóban egy, Pilinszky Halak a hálóban című költeményére utaló mondat, amely egy temetés bemutatása kapcsán hangzik el, oly triviálisnak tűnik, hogy Madocsay Péter hazatérését a szülői házba, találkozását édesanyjával a közismert Petőfi-verssel állítja ellentétbe (Füstbe ment terv), vagy hogy másutt a Bánk báni szállóigével kivánja érzékeltetni lelkiállapotát. („Nincs a teremtésben vesztes, csak én!?”...) Hogy az író gyakran enged az olcsó ötletek csábításának, azt látszik igazolni a regény stílusa is. Ez szándékoltan „irodalmi”; nem cifra, hanem többnyire feszes, kemény, a lényegre törekvő. Mindez nem jelenti azonban, hogy puritánul egyszerű lenne, sőt olykor (különösen a leírásokban) szinte tobzódik a nagy távolságokat áthidaló képekben. Ezek egy része szép, eredeti, máskor viszont erőltetett, ötletszerű. Csak egyetlen példát mutatóba: „Tisztán érzem, hogy nem létezik múlt, csak jelen van, testemre korlátozódó és illékony gondolataimra, amelyek úgy szállnak fel belőlem, mint szódavízből a buborék”. A hasonlat itt teljesen esetleges, sem megvilágító, sem más funkciója nincsen. összegezve az elmondottakat: úgy érzem, Varga Dániel tehetsége kétségtelen, a vele való jó sáfárkodáshoz azonban több erőfeszítésre, nagyobb művészi fegyelemre volna szüksége. A regény a legkötetlenebb irodalmi forma, ezt alkotván sem szabad azonban megfeledkezni az egységes esztétikai átformáltságról, amely nem valaminő vulgárklasszikai szabályrendszer követésével teremtődik meg, hanem elsősorban azáltal, hogy epikus totalitás jön létre. A regényben fellelhető ötletszerűséget, a kellő megmunkáltság hiányát pedig éppen ez, az epikus totalitás sínylette meg. (Magvető, 1988.) Czakó Gábor a modern próza ironikus, szatirikus változatát játékos könnyedséggel, képzelések és ernyedt cselekvési ösztönök teszik lehetetlenné a hagyományok foly- Várkonyi krónika falulegendájában, a fantasztikum titokzatosságával egészíti ki az Eufémiában és A lélek fele című regényében, népmeséi formaelemekkel, vaskos humorral társítja a 77 magyar rémmesében. Üjabb kötete, a Luca néni föltámadása formailag Nádas Péter, Bereményi Géza, Esterházy Péter családregényeihez hasonlatos. E történeti keretet azonban más szándékkal, többszörös imitációként használja, alkalmazza. Karikírozó szellemessége egy képzeletbeli családtörténeti modell patologikus változatát veszi célba, oly módon, hogy a családi kohézió újraélesztésére elszánt szereplői később maguk is legyintenek eredménytelen kísérletükre. A hajdani jó hírű família az idő, a változás sodrában egyre távolabb kerül az ősök céltudatos méltóságától, de saját — az elődöknek és önmaguknak egyaránt szánt — B. JUHÁSZ ERZSÉBET 1150 Czakó Gábor: Luca néni föltámadása
