Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Hauber Károly: Varga Dániel: A nagy érzelmektől rugalmasan kell elszakadni (kritika)
HAUBER KÁROLY Varga Dániel: A nagy érzelmektől rugalmasan kell elszakadni Feltűnően hosszú és didaktikus, már-már kihívóan szájbarágónak tetsző címet adott első regényének Varga Dániel. Aki azonban találkozott már a fiatal szerző verseivel, amelyek Kötet címmel egybegyűjtve is napvilágot láttak, vagy aki elolvassa legújabb alkotását, tudja: szó sincs itt arról, hogy a címlapon megelőlegezett mondandó sugallná a könyv üzenetének lényegét. Ellenkezőleg: a regény egyik legfőbb sajátossága éppen az, hogy sem a világról, sem az emberről nincsen szándékában egyértelmű, végleges ítéletet mondani — sőt a szerzőnek láthatólag a dolgok elbe- szélhetősége felől is kétségei vannak. Már önmagában jelzi ezt a műben az, hogy gyakran idézőjelbe kerülnek a köznyelv leghétköznapibb szavai, kifejezései, hogy egy-egy fordulat szinonimáját is megtaláljuk zárójelben, s hogy igen sokszor találkozunk a kiemeléssel. Megvallom, számomra ez az eljárás gyakorta öncélúnak, ötletszerűnek tűnik, s ilyenkor az az érzésem: az író, lám, játszik, ahelyett, hogy alkotna — és sajnos e nézetemet a címre s többé-kevésbé a mű egészére is igaznak vélem. A regény hibáit azonban korántsem az író tehetségének korlátái magyarázzák, s jelentékenyebb alkotás annál, semhogy esendőségeinek bemutatásával jellemez- hetnők. A műegészből (s az erényekből) kell kiindulnunk ahhoz, hogy a fogyatkozások is világosan álljanak előttünk. A műszavakat nem eredeti, klasszikus jelentésükben használva, inkább a köny- nyebb megértés céljából élvén e terminusokkal, bocsássuk előre: Varga Dániel műve egyszerre három regénytípusba is besorolható; egyaránt illik rá a tudatregény, a vallomásregény s a válságregény kifejezés. Tudatregénynek nevezhető elbeszéléstechnikai szempontból, vallomásregény, ami az elbeszélő-főszereplő mondandójához s „hallgatóságához” való viszonyát illeti, s válságregény a megformált tartalom szempontjából. A regény reális ideje alig két hónap: 1985. novemberében indulnak, a szilvesztert megelőző napokban fejeződnek be a jelen időben zajló események. Ez alatt az idő alatt készíti a főszereplő, Madocsay Péter huszonötéves mérnök azokat a feljegyzéseket, amelyekből — a fikció szerint — a regényvilág felépül. Olykor-olykor a fiatal mérnök jelenéről is hírt kapunk, a mű szövege azonban elsősorban emlékeiből, gondolataiból, leírásaiból, látomásaiból formálódik, az egyes építőelemek pedig úgy kapcsolódnak egymáshoz, ahogyan tudatában előbukkannak. Emez asszociációs technika alapján nevezhető tehát A nagy érzelmektől rugalmasan kell elszakadni tudatregénynek. Noha hellyel-közzel a tágabb világ, a nemzetközi s a belpolitika eseményei is beszivárognak a műbe, ennek jelentősége a főszereplő szempontjából alig van. öt mindenekelőtt saját élete, saját sorsa, önmagának meghatározása érdekli. S ha kiszól a szövegből vagy ha megszólítással él, jellemző módon mindenkor második sze- mélyű formulát használ. Éppily beszédes itt az is, hogy a feljegyzéseket a regény vége felé legutolsó szerelmének kívánja elküldeni. E sajátosságok szólnak a vallomásregény minősítés mellett. Mindenekelőtt azonban válságregény Varga Dániel könyve; egyszerre hoz hírt egy ember s egy nemzedék kríziséről. Felületesen szemlélve Madocsay Péter kon1148
